Hírkereső

Van Halen nevű zenekarát dobos bátyjával, Alex-szel alapította kamaszként, miután a család Hollandiából a kaliforniai Pasadenába költözött. Kezdetben Eddie ült a dobok mögött és Alex gitározott, de bátyja egyszer kapásból nála jobban eldobolt egy Dave Clark Five-számot, ezért hangszert cseréltek – és a többi már történelem.

Eddie, akit gyermekkorában zongoraórákra járattak szülei, autodidakta gitárosként kifejlesztett egy sajátos, kétkezes pengetési technikát, amely a zongorázásra emlékeztet, és amely olyannyira védjegyévé vált, hogy a zenekar első lemezének megjelenéséig a közönségnek háttal szólózott a színpadon, nehogy valaki ellesse.

A David Lee Roth énekessel kiegészült Van Halen 1978-as bemutatkozó lemeze hatalmasat robbant, néhány hónappal később már a Black Sabbath előzenekaraként turnézták végig az Egyesült Államokat, az alig 24 éves Eddie Van Halent pedig az év gitárosának választották a Guitar Player magazin olvasói, és öt éven át meg is tartotta első helyét a listán. Ozzy Osbourne később azt nyilatkozta, hogy a közös turné minden állomásán megbabonázva állt a színpad szélén, és nem értette, hogyan csinálja Eddie, amit csinál.

Érdekesség, hogy már befutott zenekarként is szívesen játszottak feldolgozásokat (Dancing in the Street, Pretty Woman, You Really Got Me), amelyek Eddie egyedi gitártechnikájának köszönhetően teljesen átalakultak. Saját dalaik közül az Ain’t Talkin’ ‘Bout Love és a Jamie’s Cryin lettek az első slágerek, az MTV-korszakban pedig a Jump aratott mindent elsöprő sikert. (Ez a dal kezdetben David Lee Rothnak és a producernek sem tetszett, mindketten túl kommersznek találták, Eddie alig tudta felkönyörögni az albumra).

Roth a világsiker csúcsán úgy döntött, szólóban folytatja, helyére Sammy Hagar került, egy ideig névváltoztatáson is gondolkodtak (Van Hagar), aztán szerencsére maradt az eredeti név. A legtöbb rajongónak ugyanis mindegy volt, ki énekel abban a bandában, ahol Eddie gitározik (Hagar kiválása után egy harmadik frontember, Gary Cherone került a zenekarba egy rövid időre).

A Van Halen a kilencvenes évek közepéig volt igazán kreatív, később Roth és Hagar társaságában is turnéztak a régi repertoárral. Az eredeti basszusgitárost, Michael Anthonyt 2007-ben kitették, hogy helyet csináljanak Eddie akkor 15 éves fiának Wolfgangnak, így lettek szinte száz százalékban családi zenekar. A kreativitást Eddie drog- és alkoholproblémái is gátolták – a zenekar Rock and Roll Hírességek Csarnokába való beiktatásán sem tudott részt venni, mert épp elvonókúrán volt. Koncertjeik viszont változatlanul telt házasok voltak, mindenki hallani akarta élőben Eddie Van Halen frázisait, egyedi staccato riffjeit, fantáziadús harmóniáit, és persze a legendás kétkezes tapping-technikát.

Hatása a műfajra szinte felbecsülhetetlen, számos világhírű zenész tekinti őt példaképének, egyik ikonikus gitárját a washingtoni Smithsonian múzeumban állították ki az amerikai kultrúra meghatározó alkotóinak tárlatán.