Hírkereső

Be is ültek a Tartózkodó tarisznyarákhoz címzett hegyvidéki pohárszékbe, és rumos teát rendeltek. Megkérdezték egymástól, ki hogy viseli a veszélyhelyzetet, meg hogy hány hétre elégséges élelmiszert sikerült felhalmozni a második hullám idejére. Tészta mondjuk most van a boltokban, állapította meg a ködlepte hegygerinc felé tekintve Bandika. Ervin legyintett, és arról beszélt, hogy van tészta a polcokon, igen, vagyis a népélelmezésben érintett objektumok és szubjektumok rugalmasan reagáltak, a tavaszi nagy tésztahiányból okulván. Vagyis az emberek most valahogy nem kezdtek el élelmiszer-hegyeket építeni a megbetegedések napi számának növekedésének hatására. Vajon miért? – kérdezte Bandika. Megszerezték a szükséges immunitást? Vagy a szükséges élelmiszer-tartalékokat? Ervin orra alá tartotta a gőzölgő teát és kifejtette: a tésztafogyasztás nem lehet a társadalom rezdüléseinek lakmuszpapírja. Nem a betegséggel, hanem a baljós hírekkel szemben szereztek immunitást az emberek. Ezért nem fogy a tészta, holott a napi megbetegedések számához képest a tavaszi számok eltörpülnek, bizony. Na de hát mi ez, ha nem felelőtlenség? – fortyant fel Bandika. Ervin megkérte, hogy üljön vissza, majd elmagyarázta, hogy a felelőtlenség olyan, mint a törvényszegés. Törvényt nem az szeg, aki törvényt szeg, hanem az, akire rábizonyítják. Tekintsen csak túl azokon a bérceken. Na mi van ott, micsoda? Az ott már Románia. És tudja, hogyan fogják ellenőrizni a román hatóságok az utcai maszkviselés betartását? Civil ruhás rendőrökkel. Mert hogy sokan az országban leveszik a maszkot, ha továbbmegy a rendőr. Erre jönnek most a civil maszkellenőrök. Mi ez, Covid-securitate? – törölte meg izzadt homlokát Bandika. Olyasmi. Persze nem kell megvárni, amíg jön a civil rendőr, a hatóságok telefonon is várják a feljelentéseket, vagy a maszkviselési kötelezettséget ignoráló polgártársakról készült terhelő fotókat és videókat – fejtette ki Ervin. Hát igen, vannak még országok, ahol a választott vezetők tesznek róla, hogy a polgárok figyeljenek oda egymásra – hümmögött Bandika. Bizony, a huszonegyedik században az őszinte odafigyeléssel megáldott polgártárs kihalófélben levő állat. Ervin a fogyó Holdba tekintett, és annyit mondott: szerinte szép dolog a hagyományőrzés, de mindent azért nem kell visszahozni a múltból. Vajon mi lenne, ha nálunk is bevezetnék a civil ruhás maszkellenőrző rendőröket, és a feljelentési vonalat? Bandika vállat vont. Talán a száraz tészta is jobban fogyna. De szerinte az is érdekes, hogy míg az első hullám idején az egyik fő téma az volt, hogy mi lesz a második hullám idején, most, a második hullám idején senki nem beszél a harmadik hullámról. Hát igen – nyúlt a viharkabátjáért Ervin. A harmadik hullám helyében én is mellőzve érezném magam. Holott a logika azt diktálja, hogy ahol két hullám elfér, ott akad hely a harmadiknak is. Nem? – kérdezte Ervin. De – felelte Bandika.

A szerző a Vasárnap munkatársa