Legfeljebb olyanok, akik egy háztartásban élnek. Fellélegezhetnek tehát az ötgyerekesek, hiszen elindulhatnak közösen sétálni, anya-apa-gyerekek. Viszont mi számít egy helynek? Egy tér? Egy rét? Egy járda? Egy park? Egy parkoló? Ha megyek a villamosra, és már várnak a megállóban hatan, kénytelen vagyok keresni egy másik megállót? Mi van, ha abban még többen lesznek? Várjam meg a következő szerelvényt? Kapaszkodjak a villamos korlátjába, utazzak a lépcsőn, mint a fekete-fehér filmekben? Menjen inkább busszal! – javasolja egy kedves ismerős. És mit tegyen, aki emiatt nem tud beérni a munkahelyére? Vegyen ki gyülekezési szabadságot? Mi lesz így a gyülekezetekkel? Mi lesz azokkal, akik a korlátozások ellen szeretnének tömegtüntetni? Úgy járunk majd, mint Móricka a viccben, amikor számolta az embereket. Egy fő, két fő, három fő, hat fő, hétfő, kedd, szerda…

Nem ellenzem a járványhelyzettel kapcsolatos korlátozásokat. Sőt, néha kimondottan hasznosnak, szórakoztatónak és pihentetőnek érzem némelyiket. Az idősek vásárlási idősávját mindenképp. Az ember ül az íróasztalánál, vagy egyéb módon teszi a dolgát (süteményt süt, darut kezel), és ott motoszkál benne a gondolat, hogy bármikor rákényszerülhet egy gyors bevásárlásra. De tényleg bármikor, hisz fogyasztói társadalomban élünk (aki többet fogyaszt, többet is spórol, hisz többet vesz az akciós áruból), amely megköveteli tőlünk, hogy a boltok ellenállhatatlan ajánlataira rugalmasan reagáljunk. Kihagytad az akciós banánt? Kudarcot vallottál emberileg és szakmailag! Ki fogsz halni, mint a kardfogú tigris! Az idősek idősávja azért nyugtat meg, mert biztos lehetek benne, hogy délelőtt kilenc és tizenegy óra közt nem fogok vásárolni. Hiszen be sem engednének. Kellenek a biztos pontok az életben. Egyébként az idősek vásárlási idősávját sokan félreértik, és morognak, ha más időpontban látnak időseket vásárolni. Miért nem kilenc és tizenegy között jött? Értsék meg, akik nem értik, hogy az idősek idősávja nem azért lett kitalálva, hogy az idősek kötelezően csak ebben az idősávban vásárolhatnak. Ráadásul ha a környék összes idős lakója kilenc és tizenegy között térne be az élelmiszerboltba, el sem férnének a négyzetméterekkel kapcsolatos korlátozás miatt.

Múlt héten a Kő téren szorosan beállt mögém a kasszánál egy barna kabátos férfi. Ropit vett, meg ceruzaelemet. Mondom neki, álljon már hátrébb, ne lehelje a vállamra a covidját. Mire ő, hogy álljak inkább én előbbre, hisz ott több a hely. Néha elgondolkodtató kombinációkat látni a pénztárgép szalagjánál. Ugyanott egy néni vodkát vett, mellé négy banánt. A Centrálban egy kék farmerkabátos lány egy üveg Fernet citrust vett, hozzá egy csomag rágógumit. A Bajkál-tóról elnevezett utcában a szomszéd pénztárgépnél egy anyuka otthagyta a gyerekeit a szalagra rakott bevásárlással, meg egy bankkártyával, és kiment. A kártyán nem volt pénz.

A szerző a Vasárnap munkatársa