Európa legvörösebb zónái között van Belgium, azon belül is az Európai Unió intézményeinek központja, Brüsszel. A kórházban kezeltek száma a héten már meghaladta a márciusi csúcsot, óriási szerencse, hogy még nem követi a halálozási ráta. Az új belga kormány igyekszik határozottan fellépni, de a régiók – Flandria, az északi, flamandul beszélő rész; és Vallónia, a déli frankofón terület – a maguk módján versenyeznek, hogy ki hoz más, hatékonyabb intézkedéseket. Ennek eredményeképpen a maszkhordás nyár végén már kötelező volt Brüsszelben a helyi kormányzat szerint, majd a szövetségiek ezt átírták és mégse kellett, hogy aztán most újra szövetségi szinten vezessék be. A kijárási tilalmak az egyes régiókban más órában kezdődhetnek és érhetnek véget. Nyáron voltak tengerparti városok, melyeket a helyi polgármesterek zártak le a turisták elől a kezelhetetlen tömegjelenetek miatt, miközben a szövetségi kormány nem mert szigorítani. Tragikus módon az előző, átmeneti kormány miniszterelnök asszonya, az ország első női vezetője, Sophie Wilmes azóta súlyos állapotba került, a Covid miatt kórházban kezelik.

Az intézkedések hatása viszont most még nem érzékelhető, és érdekes módon hiába tekinthetjük – ha pozitívan szeretnénk értelmezni – a különböző régiókat kísérleti területeknek, hátha kiderül, hogy mely szabály a valóban hatékony, ez egyelőre nem domborodott ki. A minap erre reagálva a Le Soir című napilap közölt egy interjút a WHO egyik szakértőjével, aki pedig azt magyarázta, hogy a szezonalitás mindent visz: az északi féltekén jön a tél, ami kedvez a vírusnak, főleg a hátunk mögött a nyári nyitással és laza intézkedésekkel. Ez elég sötét kép, hiszen így könnyen február végéig tarthat a jelenlegi helyzet, és az intézkedéseknek kevés hatása lesz az újabb hullámokra. Más tanulmányok a nyári és a téli terjedési mintázat (nyáron levegőben, télen felületen) különbségeit kezdték elemezni. Az biztos, hogy a vírus új hullámához a politikának újra fel kell találni magát: elképzelhető, hogy nem a tavaszi intézkedések jelentik a megoldást, hanem egészen más megközelítés. Vagy hónapokig olyan állapotra kell berendezkednünk, amikor a gazdaság is téli álomba vonul…

A karantén–szabadság–karantén ciklusok se tarthatók, a közgazdászok egy része nem látja reálisnak, hogy az újraindítás(ok) gond nélkül menjenek, más szóval: a leállított gazdaságnak sokkal nagyobb az ára.

A tesztelés fontos, de önmagában nem vezet ki minket az alagútból. A belgák kísérleteznek, ahogy lassan az összes európai ország. Újra jönnek a tavaszi intézkedések, bár nem látni, hogy akár csak annyit el lehet-e velük érni télen is. Ideje, hogy a szakértőket újra bevonják, és még több európai szintre hozott közös erőfeszítéssel és erőforrással, új megoldásokat dolgozzunk ki, amelyek nem várnak a vakcinára.

Könnyen lehet, hogy a vírussal való együttélés jegyében a közösségi terek levegőcseréje vagy az utazás radikális átalakítása lehet a megoldás. Vagy olyasmi, amire eddig nem gondoltunk. Csak hagyni kellene, hogy a megfelelő körök hangosan gondolkozhassanak. Most sajnos saját magunkon kell kísérletezni.