A közösségi hálón sok sokan taglalják, hogy az országos tesztelésen az összes résztvevő nagyjából 1 százaléka bizonyult fertőzöttnek. Mit jelent ez a szám? Hogy kell interpretálni?

Mi egyelőre az előzetes adatokból indultunk ki (a járványügyi matematikusok, a szerk.), melyeket a szombati tesztnap után hoztak nyilvánosságra. Még ezek az adatok sem teljesen pontosak, ugyanis a katonai körzetek bontásában közölték őket – ezekből Szlovákiában 16 van. Egyelőre tehát csak korlátozott információink vannak, és ezek alapján megbecsültük a tesztek paramétereit. Az elemzésünk szerint a tesztek specificitása – tehát az, milyen arányban erősíti meg a teszt a negatív eredményt, ha az ember valóban negatív – nagyon magas, de nem 100 százalékos, nagyjából 99,6 százalékos. Ez nagyon közelít ahhoz az adathoz, melyet a teszt betegtájékoztatóján közöltek, de ez egyben azt is jelenti, hogy kicsivel kevesebb mint félszázaléknyi letesztelt ember hamis pozitív eredményt kap. Nagyságrendileg tehát minden kétszázötvenedik nem fertőzött ember kapott pozitív eredményt, ami nem tűnik soknak – de ha 3 millió embert tesztelünk le, akkor ezen emberek száma viszonylag magas, egymillió emberre körülbelül 4 ezer. Ebben az esetben tehát 12 ezer hamis pozitív tesztet kaphattunk. Ezzel az adattal együtt ki tudjuk számolni, hány valóban fertőzött embert sikerült kiszűrnünk az országos teszteléssel. Szombaton 25 ezer pozitív tesztünk volt, ebből tehát 15 ezren valóban pozitívak voltak, és aránylag magas volt a szervezetükben a vírustöltet – 10 ezer teszt pedig valószínűleg hamis pozitív lehetett. Ha a vasárnapi adatok is hasonlóan alakultak, akkor a pozitívak körülbelül 40 százaléka hamis pozitív, ami viszonylag sok – azt azonban el kell mondani, hogy ez az ára annak, hogy kiszűrtük a többieket, a 15 ezer valóban pozitív embert. Márpedig valóban egyáltalán nem egyszerű dolog megtalálni a fertőzött embereket a populációban, a sima PCR-teszteléssel ez nagyon nehéz. 

Említette a specificitást. Mi a helyzet a szenzitivitással, az antigéntesztek kapcsán sokszor emlegetett másik paraméterrel?

Igen, ezt kicsit nehezebb felmérni, mert nagyon sok függ attól, milyen régióban használják a teszteket. A legfertőzöttebb régiókban megmutatkozott, hogy a teszt a pozitívak nagyjából 60 százalékát tudja kiszűrni. Ez azt jelenti, hogy tíz fertőzött közül hatot kiszűrünk, négyet viszont elszalasztunk. Két tesztelési körnél azonban már más a helyzet, mert jóval nagyobb mértékű a redukció: a legfertőzöttebb járásokban, Námesztóban, Turdossinban és Bártfán ennek a tesztelésnek nagy hatása van, a kevésbé fertőzöttekben azonban kicsit alacsonyabb mértékben szűrhetők ki a pozitív esetek. Pontosan ezt még nem tudjuk felmérni, mert még nincsenek meg a részletes adataink, de beigazolódni látszik, amit javasoltunk és állítottunk, hogy a legfertőzöttebb járásokat nagyon is érdemes tesztelni, méghozzá többszörösen, ismételten. A kevésbé fertőzött területeken ez nem elég hatékony lépés.

Le lehet szűrni ezekből az adatokból bármit azokkal kapcsolatban, akik nem vettek részt a tesztelésen? 

Ez egy kiváló kérdés, mert a tesztelésre valóban csak a lakosság egy része jött el. 3 millió ember valóban reprezentatívnak tűnik, ám ez nincs teljesen így. A komoly betegséggel küzdő emberek, vagy azok, akiknek komoly tüneteik vannak, valószínűleg nem mentek el teszteltetni. Közöttük pedig bizonyosan magasabb a fertőzöttek aránya. Másrészt nem vettek részt a tesztelésen a kicsi gyermekek sem, akiknél így egyáltalán nem tudjuk, milyen arányban fordulhatnak elő fertőzöttek. Az a lakossági csoport, mely nem vett részt a tesztelésen, rendkívül heterogén: ott vannak köztük az idős emberek, a komoly betegséggel küzdők, a gyerekek, illetve azok, akik elutasítják a tesztelést. Közöttük pedig valóban magasabb lehet a fertőzöttek aránya – sajnos azonban épp a csoport rendkívüli heterogénsége miatt nem tudunk pontosat mondani, hiszen nagyon kevés adatunk van róluk. 
A legjobb becslés, amit tehetünk, az az, hogy a fertőzöttek aránya nagyjából hasonlíthat a tesztelésen részt vevő lakosságban kiszűrt fertőzöttek arányához. 

Sokféle felvetés van arról, hogyan tovább. Alexandra Bražinová járványügyi szakértő például azt mondja, a tesztelésnek ismétlődnie kell, de hosszú távon és célzottan. Hogy kellene ennek kinéznie, és milyen adatokat várhatunk az ötlettől?

Az országos tesztelésnek nem elsősorban az adatszerzés volt a célja – erre elég lett volna kisebb minta is. A valódi cél valóban az volt, hogy azonosítsuk és izoláljuk azokat az embereket, akik valóban fertőzöttek. Talán sokszor tévedtünk is, de valóban nagyon sok potenciális fertőzöttet sikerült kiszűrni, ez pedig tagadhatatlanul jó eredmény. Megmutatkozik, és vannak olyan tanulmányok, melyek ezt alátámasztják, hogy az ismételt, gyakori – mondjuk heti kétszeri – tesztelés olyan régiókban, ahol a fertőzés feltételezhetően nagyobb arányban fordul elő, nagyon hatékony tud lenni, és biztosítani tudja a társadalom viszonylag zavartalan működését. Annak ellenére, hogy a tesztek csak a fertőzöttek egy részét szűrik ki, az ismételt tesztelés kombinálva a kapcsolatkutatással elegendő ahhoz, hogy lelassítsuk a járvány terjedését egy elviselhető szintre – ez azt jelenti, hogy a járványt féken tudjuk tartani azokkal az eszközökkel, melyek rendelkezésünkre állnak. Ezt javasolja a szakirodalom, és azt hiszem, ez lesz a kiindulópontja a válságból való kilábalásnak is – a legfertőzöttebb régiókban rendszeresen kell tesztelni, akár antigéntesztekkel, vagy a még jobb tesztekkel, melyeket valószínűleg a közeli jövőben ki fognak fejleszteni. A társadalom fennmaradó része pedig normálisan élhetne, mert az ismételt teszteléssel nagyon alacsony szintre lehetne szorítani a terjesztők számát, olyan alacsony szintre, hogy az már nem jelent veszélyt az ország működésére. Persze a tömegrendezvények továbbra is kockázatosak lennének, ezekkel speciálisan kellene foglalkozni, minden más azonban valószínűleg problémamentes lenne. Valószínűleg erre gondolhatott Alexandra Bražinová, és ezt mondják a szakértők is: folyamatosan tesztelni kell a kisebb régiókban, úgy, hogy azt logisztikailag is bírjuk, és nem kell bevonnunk az ország összes forrását, hanem hatékonyan átirányíthatjuk azokat. Ez valóban egy hihetetlenül hatékony eszköz, és úgy véljük, gyakrabban fogják használni a járvány elleni harcban.