Működne minden, mint a svájci óra, talán még a kerítés is kolbászból lenne. De nem. Ez a két jómadár úgy forgatja a sírásólapátját, mint C kategóriás hongkongi akciófilmben a nindzsák a nuncsakut. Közben újabb és újabb rekordokat döntünk a halálesetek számában, tegnap ötven koronavírusos ember halt meg a túlterhelt kórházakban, ahol lassacskán elfogynak az ágyak. Természetesen nem feltételezi senki, hogy Igor Matovič vagy Richard Sulík rosszat akarna az országnak és az embereknek – jó, azért vannak néhányan, de ők azt is elhiszik, hogy Vlagyimir Putyin medvén lovagol, és kanalat hajlít az elméjével. A probléma ott van, hogy a kormányfő és a gazdasági miniszter annyira elmerült saját egójában és egymás tapogatásában, hogy nem hallják meg, amit a szakemberek mondanak. Semmit sem tanultak az előző hónapokból, a harcukat elemző cikkekből és kritikákból. És az, hogy nem engednek az álláspontjukból, nem politikusi következetesség, hanem égbekiáltó makacsság. Matovič valóban meg akar küzdeni a koronavírussal, ez teljesen biztos. De azt hiszi, ez menni fog neki egyedül is, és a saját buborékjában elveszve sorra szórja komolyan nem vehető ötleteit az éterbe, mindenfajta koncepció és terv nélkül. Az, amit ő finomhangolásnak vél, innen, alulról nézve kapkodás, és már a saját koalíciós partnerei sem veszik komolyan, mert amit az egyik nap mond, a másik nap már egész másképp van. Ám aki megkérdőjelezi Matovičot, az személyeskedő, agresszív, kioktató választ kap. A kormányfő fejében valószínűleg egy álomkép él, amelyben a hosszú harc végén, vértől iszamós testtel áll a bestia holtteste felett, kardját az égre emelve üvölt bele a csillagfényes éjszakába. Vagy ha nem jön be, akkor majd kürtök szomorú búgása közepette emelik testét a pajzsra, és viszik örök nyughelyére. De nem fogja fel, hogy ez nem egy hősköltemény, és nem róla szól.

Sulík talán különbnek tűnik, de nem feltétlenül az. Ő talán nem kerget álomképeket, de a helyzetet csupán hatalmas számhalmazként képes értelmezni, amelyben mindent az ő hatékonysági elképzeléseinek kell alárendelni. Ez egy gazdasági szakértő legitim munkamódszere, de Sulík már rég nem gazdasági szakértő, és nem üzletember, hanem politikus, akinek egyszerűen muszáj belemennie kompromisszumokba, ahelyett, hogy a vállalkozókkal, dolgozókkal kapcsolatban mutatott, hamiskásnak tűnő empátia mögé bújik, és onnan hajtogatja a magáét. A recept megvan. A szakértők régóta hangoztatják. Mobilitáscsökkentés, lokális tesztelés, türelem. Matovičnak és Sulíknak ideje megértenie, hogy ez most nem a politikusok kora, hanem a válságmenedzsmenté, ahol az összes elérhető erőforrást a süllyedő hajó befoltozására kell használni. És igen, a népszerűtlen intézkedések általában politikushullákat hagynak maguk mögött, miután elzúgnak a fejünk felett. A koronavírus viszont valódi áldozatok százait. És egy olyan világban, ahol élni szeretnénk, nem az előbbiek nyomnak többet a latban.