Hazaindult Temesvárra

A csak románul, németül és angolul kommunikáló Benjámint végül a vágsellyei hajléktalanszálló dolgozói fogadták be. Két szót tudott mondani magyarul: köszönöm és szeretlek. Megmosdatták, megetették, fekélyes lábait bekenték, átkötözték. Jurík Mónika a krízisközpont vezetője néhány napon belül megismerkedett a fiú hányatott életútjával. Beni hat éves koráig élt a szüleivel, akkor hagyta el az apa a családot. Az édesanya kiköltözött Németországba. Benjámin megtanulta a nyelvet, itt járt iskolába, sikerült leérettségiznie. Vágsellyén, a mélyszegénységben élőkről gondoskodó hajléktalanszálló és éjszakai melegedő alkalmazottainak a felhívására a lakosok is segítették Benjámint. Idővel kiderült, hogy mentális problémái is voltak, sőt egy ideig drogfüggő volt, emiatt intézeti kezelésre szorult. A német egészségügyi központból azonban elszökött, hogy visszatérjen Romániába. Amikor nem sikerült megtalálni gyerekkori hozzátartozóit a szülővárosában, elindult vissza Németországba az édesanyjához. Románián keresztül jutott át Magyarországra, Jurík Mónikának sikerült is felvennie a kapcsolatot a közösségi oldalon Attilával, az egyik magyarországi barátjával, aki munkatársa volt egy négycsillagos szállodában, ahol Benjámin kisegítőként dolgozott. Tovább kutatott a válságközpont vezetője, míg végül rábukkant a közösségi oldalon a fiatalember édesanyjára és néhány rokonára.

Megható közös reggeli

„Pontosítottam a helyet az édesanyával folytatott szerdai beszélgetésben, és leírtam, hol tartózkodik a fia. Legnagyobb meglepetésemre már a rokonai válaszoltak helyette mondván, hogy az anya azonnal kocsiba ült és útban van Benjáminhoz! Éjjel tizenegyre ért ide az élettársával, alig tudtam lebeszélni arról, hogy ne keresse fel azonnal a vágsellyei hajléktalanszállót” – mondta Jurík Mónika. Több szállásadó is elutasította az éjszakai órákban érkezők elszállásolását, végül a deáki Európa Panzió üzemeltetői könyörültek meg rajtuk, fogadták be az érkezőket. Hajnali háromig beszélgettek velük. „Meghívtam a családot egy közös reggeli teázásra, amin részt vett Andráši Róbert városi és megyei képviselő is, aki a Vágsellye, a te városod társulás vezetőjeként adományokat gyűjtött Benjáminnak, hogy a hajléktalanszállón maradhasson a felépüléséig. Megható pillanatoknak lehettünk tanúi, amikor anya és fia zokogva borultak egymás karjaiba. Jelentős támogatást kaptunk Benjámin édesanyjától köszönetképpen, amiért gondoskodtunk a fiáról. Arra kért bennünket, fordítsuk az összeget más, hányatott sorsú emberek felkarolására” – mondta Jurík Mónika. Benjámin július 17-én tűnt el egy Wasserburgban lévő klinikáról, később Csehországban látták, édesanyja egész idő alatt kerestette, de csak annyit tudott a fiáról, hogy elindult haza, Temesvárra.

Segítsenek, hogy segíthessenek!

Ismét megüresedett egy hely a vágsellyei hajléktalanszállón, amelynek a vezetése a befogadottak érdekében szigorította a szabályokat. Folyamatosan munkalehetőséget, különféle alkalmi feladatokat keresnek az ügyfeleiknek, hogy a munkához való viszonyukat erősítsék, és a rászorulók némi pénzhez is jussanak. A hajléktalanszálló csak átmenetileg nyújthat segítséget a bajba jutottaknak. Az igazi sikertörténetek, melyeket hamarosan bemutatunk, elsősorban arról szólnak, hogy az utcán tengődőknek újra van saját otthonuk és munkájuk, visszanyerik az önbecsülésüket és ismét mernek nagyokat álmodni.

A hajléktalanszálló dolgozói arra kérik a lakosokat, ne ítéljék el a szálláson meghúzódó, társadalom peremén élőket, mert sosem lehet tudni, ki mikor kerül hasonlóan kiszolgáltatott helyzetbe. Meleg ruhával, élelemmel, alkalmi munkával enyhíthetik a mélyszegénységben élők gondjait.