Miből gondolja, hogy itt a tél? Nekem inkább olyan érzésem van, hogy mindjárt kijön rajtam az üvegházhatás – vallotta be érzéseit Ervin. Bandika elmagyarázta, hogy bizonyos vendéglátósok napjainkban azért tekerik be frissen tartó élelmiszer-fóliával a nyitott teraszaikat, mert a koronavírusról elnevezett világméretű járvány helyi jellegű intézkedéseiből fakadó korlátozások szerint a vendéglátóipari egységek, úgy mint kávézók, sörözők vagy éttermek csupán elvitelre készíthetnek ételt és italt, amelyeket viszont a fogyasztók elfogyaszthatnak a teraszon is, de csak abban az esetben, ha az egység rendelkezik terasszal. És mivel még senki nem tiltotta meg, hogy a teraszokat frissen tartó élelmiszer-fóliával tekerjék be, ezért a vendéglősök így próbálják a vendégek számára elviselhetőbbé tenni a teraszos fogyasztást.

Értem, viszont egy ilyen teraszon úgy érzem magam, mint egy műanyag tálcára csomagolt csirkemell – jegyezte meg Ervin. Arról nem is beszélve, hogy mennyire randa. A világban nem csak szép és csúnya dolgok vannak – kezdte a választ Bandika. A világban realitások is vannak, ezeket pedig kénytelenek vagyunk figyelembe venni, ha ából bébe szeretnénk jutni, vagy juttatni dolgokat. Ervin kortyolt a papírkávéból, majd csettintett egyet az ujjaival. Hát ez ugyanaz, mint falun a sok fóliasátor! Akinek nagyobb a fóliája, az több paprikát ad el, meg paradicsomot. Itt meg, akinek nagyobb a frissen tartó élelmiszeripari fóliás terasza, több vendéget tud kiszolgálni. Így igaz, helyeselt Bandika.

Én pár napja egy egész benzinkutat láttam frissen tartó élelmiszer-fóliával betekerve, vígan ücsörögtek bent az emberek, ráadásul az egyik, ha jól láttam, pacalpörköltet evett tört krumplival. Ervin kiitta a kávét, és galacsinná gyűrte kezében a pohárkát. Azt a mindenségit! De szép szokás! Örülök, hogy még ápolják. Nagyon szeretek benzin-kúton pacalt enni. Na de várjunk. Akkor ez azt jelenti, hogy bárki, akinek van egy jó nagy fóliasátra, éttermet vagy kávézót nyithat, dőlni fognak a vendégek? Bandika elkezdte gombolni a kabátját. Bizony, ha eddig képesek voltak Magyarországra átjárni egy kávéért, most miért ne ruccannának néhány faluval arrébb, hogy egy kényelmes, otthonos fóliában kaphassák meg ugyanezt? Hacsak a fólia sáros, bogaras, mezőgazdasági hangulatú miliője el nem riasztja őket a drága autóikkal egyetemben – tette hozzá. Ervin legyintett, és a szemétkosárba dobta a poharat. Dehogy riasztja! Parasztok ezek mind, szeretik a mezőgazdaságot. A múltkor azt olvastam egy agrárszektorról szóló cikkben, hogy minél nagyobb egy paraszt autója, annál biztosabb, hogy nem is az övé. Az igazi mezőgazdász ugyanis takarékoskodik, hiszen sosem tudhatja előre, milyen kihívások elé állítja az időjárás.

A szerző a Vasárnap munkatársa