Ilyenkor mindig megszaporodik a fellépések száma, korábban szinte naponta volt egy koncertünk Dél-Szlovákiában és Magyarországon is. Érdekes, hogy ebben az évben ez a tradíció megszakadt. Ez elgondolkodtatja az embert, hogy milyen törékeny is az a műfaj, amit mi, művészek képviselünk, s mennyire állhat gyenge alapokon az a munka és elhivatottság, ami az életünket jelképezi. Nagyon fontos számomra, hogy ezekben a nehéz időkben is próbáljuk valahogy közvetíteni a hitvallásunkat. Ez a nehéz időszak megtanított alkalmazkodni minket a helyzethez – sokkal jobban, mint korábban. Egy egész életében alkotó ember mindig próbál valami újat hozni. A jelenlegi helyzetben örülünk minden pillanatnak, amikor színpadon állhatunk, és közvetíthetjük azt, amiért ezen a földön vagyunk.

Azzal, hogy meggyújtjuk azt az első gyertyát az adventi koszorún, a lelkünkben megváltozik valami. Ez szerintem teljesen tudatalatti állapot. Máshogy kezdünk el gondolkodni, sokkal nyugodtabbak a világról alkotott gondolataink. Biztos vagyok benne, hogy ebben a nagyon nehéz időszakban, amit most élünk meg, minden emberben felgyullad a reménysugár, s bízik abban, hogy egyszer majd eljön a megváltás, ami újra szabadságot hoz az életünkbe.

A legnagyobb veszteség számomra a szabadság elvesztése. Nem tudunk találkozni, beszélgetni, elmenni akár egy étterembe. Most fedezzük fel, hogy milyen nagyszerű dolog az, ha ezeket családi körben meg tudjuk tenni. Mindenki várja ennek a végét, amikor újra béke lesz az emberek lelkében. Én azt szeretném, hogy ez a béke és nyugalom ne csak karácsonyig vagy vízkeresztig tartson, hanem próbáljuk úgy átvészelni ezt az időszakot, hogy ne bántsuk egymást. Lehet, hogy a művészet most az a fórum, ami olyan értékeket és érzéseket tud közvetíteni, amelyek egy előadás alatt elfeledtetik ezeket a dolgokat. Advent és a karácsony üzenete arról szól, hogy próbáljuk meg békében megélni ezeket az időket, mert nagyon sok ellentét van az emberek között, mindenkinek más a véleménye a helyzetről – családok hullnak szét, barátságok szűnnek meg ezek miatt. Egyszer vége lesz a járványnak, s akkor az ember majd feleszmél, hogy elvesztettem valakit, mert neki más volt a véleménye. Nekünk, művészeknek azért könnyebb, mert mi egy olyan dolgot képviselünk, ami a lélekről szól, és mi a lelkünkön át közvetítünk üzenetet a befogadók felé. Ezt kellene eljuttatni az emberekhez, hogy a művészet nagyon fontos, s keressék azokat a pillanatokat, amikor ezzel érintkezhetnek. Hiszem, hogy másfajta gondolatokat ébreszt bennük ez a találkozás.

Lakatos Róbert,
brácsaművész