Ez tulajdonképpen egy hatalmas felkiáltójel, hogy forduljunk az igazi értékek felé ebben a technokrata és elanyagiasodott világban. Karácsony mindig a lecsendesülés időszaka, amikor elgondolkodik az ember és fontossági sorrendeket állít fel magában – s egyben az elmélkedésé is. Azt hiszem, hogy bizony mindannyian azt az ajándékot várnánk legszívesebben a fa alá, hogy végre vége legyen ennek a vírusnak – ami az otthonainkba kényszerített be minket, a 21. század embereit, akik állandóan úton voltunk, és tulajdonképpen kicsit túl is pörögtünk. Itt az utazásokra gondolok, arra, hogy valaki évente háromszor, négyszer elmegy kirándulni. Mindenben megalomániás módon vettünk részt, például a természet rombolásában, mert semmi sem elég számunkra. Természetesen nem azt mondom, hogy az ember ne kiránduljon, hogy ne öltözködjön szépen vagy ne egyen jó étkeket, de a mértéktelenség az bizony nagyon jellemző volt az elmúlt évekre a rendszerváltást követően, amikor jóléti társadalommá váltunk.  

Nem is kell kereszténynek lennie valakinek ahhoz, hogy a keresztény értékeket magáévá tegye, hiszen hogy ha csak a mértéktartásra gondolunk, az megfogalmazódott minden vallásban és filozófiában. A mértéktelenség az emberiség veszte lehet. Úgy érzem, hogy ez a vírus egy figyelmeztetés volt számunkra, mint ahogyan az első és a második világháború is. Még jobban forduljunk szeretteink felé, s ne csak a szűk környezetünket tartsuk annak, hanem figyeljünk oda az embertársainkra is. Ezek sokszor elcsépelt mondatok, de az egymásra való odafigyelés az emberi élet legnagyobb értéke.

Megtanított minket egy másik dologra is a vírus, arra, hogy művészet nélkül lehet élni, de minek? Milyen szürkévé váltak a hétköznapjaink, hogy nem mehetünk szabadon moziba, színházba… Korlátozott létszámban, szigorú maszkviselési és más szabályok betartásával mehetünk csak közösségbe. Nem mehetünk szórakozni, nincsenek bálok, ahol az emberek megmutatkozhatnak – s nem csak a külsőben. Ezeken a helyeken találkozhatnak, elbeszélgethetnek a szeretetről, a magyarságukról, a hovatartozásról. Tehát mindezek a dolgok nagyon hiányoznak. Én azt hiszem, hogy most egy kicsit meghökkent az emberiség, de ez már nagyon ránk fért. Persze azoknak az embereknek, akik elvesztették szeretteiket, azoknak őszinte részvétet kívánok.

Gál Tamás
színész, a Komáromi Jókai Színház igazgatója