A legutóbbi védelmi és biztonsági stratégiai dokumentumokat még 2005-ben hagyták jóvá, azóta azonban már nagyot fordult a történelem kereke, és a biztonságpolitikai szakértők között konszenzus volt azzal kapcsolatban, hogy az új kihívásokra már régen reagálni kellett volna. Ezt azonban nem tette meg sem az egyszínű Smer-kormány és végül az előző kormánykoalíció sem. Az előző ciklusban ugyan született új stratégia a Peter Gajdoš (SNS) vezette védelmi és a Miroslav Lajčák (Smer) vezette külügyi tárcánál, ám ez végül nem került a parlament elé – az Andrej Danko vezette SNS ugyanis kifogásolta, hogy a stratégiák túl keményen fogalmaznak Oroszországgal kapcsolatban, és lépéseit tartják a leginkább kockázatosnak és destabilizálónak Szlovákiára nézve.

A biztonság kék madara

Ám azok, hogy nem voltak az új kihívásokra reagáló stratégiai dokumentumok, komoly problémáknak tették ki Szlovákiát. Már csak azért is, mert ahogy Ivan Korčok külügyminiszter fogalmazott a dokumentumokat bemutató sajtótájékoztatón, ezek a stratégiák tulajdonképpen „receptkönyvek” azzal kapcsolatban, hogyan készüljön fel az ország a különböző új helyzetekre – ezekből pedig 2005 óta meglehetősen sok volt. „Nem létezik százszázalékos biztonság, de százszázalékos erőfeszítést kell beleadni” – mondta a sajtótájékoztatón Korčok.

A védelmi és biztonsági stratégia is ugyanazokon az alapokon nyugszik: Szlovákia nem képes önmaga biztosítani saját biztonságát és védelmét, kollektív biztonságra van szüksége, melyeket azok a szövetségi struktúrák garantálnak, melyeknek tagja – a NATO és az Európai Unió. Ennek pedig nincs alternatívája – szögezik le a dokumentumok. Szlovákia biztonsági helyzetét ugyanakkor olyan lépések veszélyeztetik, mint az ukrajnai fegyveres konfliktus, a Krím félsziget annektálása, vagy akár a különböző hibrid fenyegetések – és ezek a térségben általában összefüggésben vannak az orosz rezsimmel.

Egyértelmű fogalmazás

A biztonsági stratégia Oroszországgal kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy Szlovákia jó kapcsolatot szeretne ápolni az országgal, és fontos partnernek tartja a nemzetközi kihívások megoldásában, ám épp konfrontatív volta miatt jelenti Oroszország tevékenysége a legnagyobb biztonságpolitikai kihívást az euroatlanti térség biztonsága szempontjából.

„Szlovákia nem hunyhat szemet a nemzetközi jog alapvetéseinek megsértése, a más államok demokratikus folyamataiba való beavatkozás és az európai biztonsági architektúra alapjainak megbontására való igyekezet felett” – áll a stratégiában, mely szerint bár Szlovákia a közös érdeket keresi, kritikus is lesz, és az elkerülhetetlen esetekben támogatni fogja a restrikciót is. Ez az árnyaltabb, de elég egyértelmű fogalmazásmód jellemző arra is, hogyan tekintenek a stratégiák Kínára, az új nagy játékosra a térségben. A dokumentumok egyértelműen kimondják, hogy Kína szintén partner a nemzetközi kihívások megoldásában, ám az Európai Unió gazdasági, technológiai konkurense és riválisa. Kína növeli a politikai befolyását a térségben, emellett ugyanakkor saját hatalmi módszereit igyekszik érvényesíteni, és másként értelmezi az emberi jogokat is. „Szlovákia ezt figyelembe fogja venni a kölcsönös kapcsolatok alakításában” – áll a biztonsági stratégiában.

Felkészülni a váratlanra

Amennyiben a dokumentumokat elfogadja majd a parlament, ezekből a stratégiákból építkezik majd Szlovákia teljes biztonsági és védelempolitikája, beleértve a kiberbiztonsági, a dezinformációellenes és a hibrid fenyegetésekkel foglalkozó stratégiai terveket is. A parlamentben valószínűleg átmegy majd mindkét dokumentum, hiszen az euroatlanti irányultsággal kapcsolatban konszenzus van nemcsak a koalícióban, de a legfőbb közjogi méltóságok között is. Jaroslav Naď azonban azt szeretné, ha ellenzéki képviselők is megszavaznák a dokumentumot. „Az országunknak csak egy biztonsága és egy védelme van. Ezt a témát politizálni nem helyénvaló” – mondta Naď.

A dokumentumok tervezeteit – melyek hamarosan a kormány elé kerülnek – egyébként a szakértők is jónak tartják. Jozef Bátora, a Comenius Egyetem politológia tanszékének tanára a Pravda napilapnak azt monda, a stratégiák végre reflektálnak a kor kihívásaira, ám kulcsfontosságú, hogy hogyan valósítják meg őket, és hogyan ültetik gyakorlatba. „A történelmi tapasztalat az, hogy a konfliktusok első áldozatai gyakran a stratégiai dokumentumok. A kormánynak tehát meg kell találnia a módját, hogyan erősítse az elemzői kapacitásainkat, hogy képesek legyünk felkészülni a váratlanra is” – jegyezte meg.