Az előzőleg már több fontos politikai poszton, illetve a nemzetközi kapcsolatok felelős szakértőjeként is bizonyító, történelem és filozófiai tanulmányokat is folytatott politológus, Zuzana Čaputová államfő kezéből, november 19-én vette át az akkreditálását tartalmazó megbízólevelet. Pár nappal a diplomáciai szolgálata megkezdése előtt beszélgettünk.

Ebben a „közbülső” helyzetben mit ajánl a protokoll: miképp illendő önt szólítanom? Mert Pozsonyban társalgunk, viszont a Szlovák Köztársaság leendő egyesült királyságbeli „ambassadeur”- eként december 27-én már nagyköveti megbízatásának állomáshelyére, Londonba érkezik!

Nézze, évek óta, tehát eléggé régen ismerjük egymást ahhoz, hogy a közöttünk megszokott civil tónust most hirtelen formálisan szabályozottra váltsuk.

Köszönöm, de akkor hadd feszegessek rögvest valami személyeset: Ondrejcsák Róbert tudatában régóta ott munkált a nagykövetté avanzsáló diplomata?

A diplomácia, az államközi kapcsolatok terepe tulajdonképpen mindig közel állt hozzám. A korábbi esztendőkben is dolgoztam már a külügyminisztériumban, így 2005- től bő két éven át például Szlovákia magyarországi nagykövet-helyettese lehettem. Később pedig, 2010 után, két ízben a szlovákiai védelmi minisztérium államtitkára voltam. Egyrészt tehát ezeken a posztokon, másrészt biztonságpolitikai és stratégiai elemzőként rendszeres munkakapcsolatban voltam a nálunk akkreditált diplomatákkal. Úgyhogy a diplomácia nem idegen terület számomra; a Londonba szólító nagyköveti mandátum pedig szakmai álmom megvalósulása.

Szerepet játszik a kinevezésében, hogy a transzatlanti kapcsolatok egyik legavatottabb hazai szakértője?

Szlovákia és az Egyesült Királyság kapcsolataiban a biztonságpolitikának és a transzatlanti együttműködés kérdéskörének valóban súlyponti helye van, elvégre Nagy- Britannia a legütőképesebb NATO-tagállamok egyike. Ezért nagyon fontos szövetségesünk, és ez nemcsak Szlovákia, hanem egész Közép-Európa számára tény. Az pedig, hogy kellő áttekintéssel hozzáértője vagyok ennek a lényegbevágó területnek, gondolom, tényleg némi nyomatékkal bírt a személyem melletti döntésben. Mert ilyen irányú szakértelem nélkül valószínűleg bajos lenne helyénvalóan eleget tenni a londoni diplomáciai megbízatás követelményeinek.

Hogy ön a nagyköveti poszt várományosa, arról a nyár derekán röppentek föl az első, félhivatalos hírek. Azóta nyilván már többször eltűnődött azon, hogy rátermett diplomataként mi lesz, mi lehet majd remélt eredményeinek biztosítéka?

Így elöljáróban ez kicsit hipotetikus kérdés. Az viszont határozott meggyőződésem, hogy a nagyköveti szolgálat éveit majd összesítve csak az minősítheti reálisan a munkámat, hogy a szóban forgó időszak végén hogy áll a mérleg: az eredmények tekintetében nyereséges lesz-e?! A küszöbönálló brexit dacára.

Ebben a rázós problematikában rövidesen tényleg kifutunk a korrekt megállapodásra kiszabott tizenkét hónapos átmeneti időköz határidejéből. Január 1-je után nehezebb lesz Szlovákia érdekeit képviselni az Egyesült Királyságban?

Az új helyzetet tényszerűen felbecsülve nem biztos, hogy nehezebb. Inkább kissé másforma diplomáciai feladvány lesz. Hiszen amíg az Egyesült Királyság az Európai Unió tagállama volt, a szlovák–brit kapcsolatok – azok erős kétoldalú dimenziója mellett – javarészt mégiscsak multilaterális keretek között valósultak meg. Elsősorban gazdasági és politikai viszonylatban, vagy több tekintetben társadalmi téren is az EU stratégiai „ernyője” alapvetően meghatározta a kapcsolattartásunk különböző csatornáit és együttműködési formáit. Miután Nagy-Britannia végül is elhagyta az Európai Uniót, az államközi kapcsolataink most kiemelten kétoldalúakká alakulnak. Ezekre az új alapokra helyezve kiépíteni azok újszerű és érdemi rendszerét komoly feladat és kihívás is lesz. Többek között például a Nagy-Britanniában lévő szlovák állampolgárokra vonatkozóan, hogy a jövőben se szenvedjenek hátrányt; ahogy a nálunk lévő brit állampolgárok sem. Mindenesetre tudatosítani kell, hogy Nagy-Britannia számunkra úgynevezett harmadik ország lesz. Így akik szlovák állampolgárokként ott élnek, ha továbbra is brit földön kívánnak maradni, nekik regisztráltatniuk kell magukat. A rendelkezésemre álló adatok szerint ezt az érintettek zöme már megtette. Azok számára, akik csupán odalátogatni szeretnének, a jövő év folyamán fontos változás áll be, hiszen személyi igazolvány helyett útlevélre lesz szükségük az Egyesült Királyságba való belépéshez.

Nyilvánvalóan a szigetország és Szlovákia államközi kapcsolatainak problémaköre, a brexit révén, a jövőben szintén komplikáltabbá válik.

Alapvetően azt kell látni, hogy Nagy-Britannia globális érdekekkel bíró ország, London, Pozsonnyal összehasonlítva, globális stratégiai perspektívában gondolkodik, és ez értelemszerűen számtalan különbözőséget rejt magában. Viszont éppolyan vagy nagyon közelálló álláspontokat képviselünk a biztonságpolitikai kérdések döntő többségében. Eszerint az Európai Unióval szomszédos régiókat érintően, így a Balkán és Kelet-Európa tekintetében, illetve az EU bosznia-hercegovinai missziójának szerepében. De például az ukrán–orosz konfliktus problematikáját szintén hasonlóképpen értékeljük. Ami a gazdasági kapcsolatok lényeges területeit illeti, ott Szlovákia feltételezhetően a jövőben is az Európai Unió kereteiben tárgyal majd a britekkel, hiszen uniós szinten a kisebb országok jóval többet tudnak elérni egy világhatalom irányában. Ezek a kérdéskörök továbbra sincsenek még véglegesen lezárva. De mert a felek a „fair deal”-ben érdekeltek, úgyszólván az utolsó utáni pillanatban is születhet megállapodás.

Diplomataként a nyitott, úgymond a húzós kérdések eredői vagy az azokra adható racionális feleletek fogják nagyobb súllyal lekötni a figyelmét?

Mindig is inkább megoldásorientált ember voltam, bár a diplomácia sem mindenható, hogy az igazán rendezetlen kérdésekre – ha előadódnak olyanok – rövid idő alatt találjon megoldásokat. Különösen, ha a várt megoldáshoz az intézményrendszerek szélesebb köre szükséges. Persze, jobb megelőzni a kisebb-nagyobb nézeteltéréseket, mint csak később keresni a szükségszerű megoldásokat.

Elárulná, hogy miként gondolkodott 2016 nyarán, a brexit-pártiak győzelme után Nagy-Britannia jövőjéről?

Ez a referendum szinte mindenkinek meglepetést jelentett, és bár politológus vagyok, számomra is. Természetesen mi abszolút tiszteletben tartjuk a britek döntését, hiszen ez csak az ő elhatározásuk, hogy az Európai Unióhoz kívánnak-e tartozni, vagy sem…

A brexit tényének magyarázataként tehát elég csak annyi, hogy egy sor kérdésben végül is vissza akarták venni az irányítást? Vagy hogy David Cameron már előzőleg meg akarta reformálni az EU-t, de ez a szándéka nem sikerült, később pedig a fejlemények ilyen irányt vettek?

Csak azt tudom válaszolni, hogy a britek döntöttek, és nekünk tudomásul kell venni ezt az elhatározást.

A diplomáciában többnyire egyetérteni lehet valamiben, vagy más álláspontot képviselni. Akad, ami e tekintetben már előre nyugtalanítja?

Bizonyára lesznek olyan területek, ahol nem fogunk fenntartások nélkül a dolgok valamennyi részletében egyetérteni, ám ezeken is „fogást” kell keresni, azaz megoldást találni. És ha nem sikerül a vitás kérdésekben dűlőre jutni, akkor azzal bizony együtt kell élni. Én viszont inkább azokra a témákra összpontosítanék, ahol egyetértünk. Ráadásul jelenleg azt sem tudjuk, hogy a brexittel kapcsolatos kérdések ügyében miként fest az elkövetkező hetek realitása. Mi azt szeretnénk, ha az EU és Nagy- Britannia között megállapodás születne, és valószínűleg a britek is. Tárgyalni az utolsó utáni pillanatig kell. A kockázatokat csökkenteni és a lehetőségeket kiaknázni.

Váltsunk témát: benyomásai szerint, három évtizeddel a rendszerváltás után, a szigetországban milyen kép él Szlovákiáról?

Míg ’89 előtt (Cseh)Szlovákia ideológiailag és katonailag a keleti blokk országai közé tartozott, most mindketten egy értékalapú szövetség, a NATO tagjai vagyunk, tehát szoros szövetségesek. Élénkek a gazdasági kapcsolataink, az Egyesült Királyság az egyik legnagyobb befektető nálunk. Nagy-Britanniában cirka százezer szlovák állampolgár él, és ez a közösség saját kapcsolati hálót épített ki magának. Tehát összefoglalva: egy demokratikus és szövetséges országot látnak bennünk; akiknek pedig közvetlen kapcsolatuk van az ott élő közösséggel, természetesen rajtuk keresztül is formálják a véleményüket.

Mit gondol, a britek az ön hivatalos vagy akár a privát találkozásai során manapság már nem fogják szóba hozni, hogy hazánk a mečiari időkben fekete lyuknak számított Európa térképén?!

Ma már ez történelem, már kevésbé kerül szóba. Szlovákia azóta az Európai Unióba és a NATO-ba integrálódott demokratikus ország lett. Ha szóba is kerül, akkor pozitív referenciaként, hogy mennyit fejlődtünk a mečiari idők óta.

Mindemellett, a brit demokrácia hagyományait követve, miben inspirálódhatna a szlovák politika?

Stílusban és szakmaiságban. A demokratikus intézményrendszer stabilitásában, a hatalmi ágak kikezdhetetlen megoszlásának szilárdságában. Az írott és íratlan szabályok betartásának tiszteletében.

Négy nap múlva indul Londonba. Elképzelte már, hogy a nagyköveti megbízólevelének átadásakor miképp fog Őfelsége II. Erzsébet színe elé lépni?

Természetesen ezt a rendkívüli eseményt, mint annyi minden mást is, az épp aktuális járványügyi helyzet fogja meghatározni. De alakuljon bárhogyan is, nagyra becsült esemény lesz számomra.

És Rimaszombat? Gondol majd Londonban is a szülővárosára?

Rimaszombat mindig eszembe jut, járjak a világ bármely sarkában.