Lázról akkor beszélünk, ha a testhőmérséklet tartósan 38 fok fölötti. A hőmérséklet emelkedése a védekezés jele, ezért nem is kell azonnal csillapítani. Ha viszont a láz meghalad egy bizonyos szintet, már többet árt, mint használ. Azzal kapcsolatban, hogy hány foknál kell beavatkozni, megoszlanak a vélemények. Régebben a – hónaljban mért – 38 fok volt elfogadott, ma sok orvos arra hajlik inkább, hogy magasabb is lehet ez az érték.

Valójában egyénfüggő, ki kell tapasztalni, pontosan hol a határ.

A legjobb iránymutatás az, hogy a beteg hogy érzi magát. Ha jól, akkor akár 39 vagy 40 fokot is lehet hagyni, ha viszont zavart, esik a vérnyomása, rossz a közérzete, kezelni kell a lázat. Fontos: mindez csak a különben egészséges felnőttekre vonatkozik. Egészen más a láz megítélése csecsemőknél, gyerekeknél és azoknál, akik egyéb, esetleg súlyos betegségben szenvednek.

Régebben gyerekek esetében a hűtőfürdőt javasolták lázcsillapításra. Ma ezt már túlságosan drasztikus és elavult beavatkozásnak tartják. A 2011 óta érvényes lázcsillapítási protokoll főleg gyógyszer hiányában javasolja, és hozzáteszi: „A didergést el kell kerülni (tovább növelheti a testhőmérsékletet). Olyan gyermekek esetében, akik a lázcsillapítás ezen módjától félnek, rossz élményként élik meg, kerülendő a fizikális lázcsillapítás.” A leghatékonyabb eredmény gyógyszerekkel érhető el, bár ezek között is válogatni kell.

Ha orvoshoz nem is megy, a legjobb, ha tanácsot kér egy gyógyszerésztől. E sorok írója pedig egy öreg doktor bácsi jóváhagyásával annyit tesz hozzá, hogy gyerekeknél a legjobb gyógymód egy ölelés, puszi a homlokára, és néhány kedves szó: szeretünk, itt vagyunk veled, minden rendben lesz. (Gyógyhír magazin)