Néhol erőszakig fajultak a dolgok, van, ahol több száz embert tartóztattak le, de itt említhetjük meg azt is, hogy testőröket kellett állítani Müller Cecília magyar tiszti főorvos mellé.

A tiltakozás oka mindenhol közös: az emberek egyre nagyobb részének van elege a korlátozásokból. Ám a kormányok egyelőre csak annyit üzennek: türelem, még nem jött el az idő. Aztán ismét hetekre meghosszabbítják a járványügyi intézkedéseket. Szinte automatikusan.

Érthető az emberek türelmetlensége, kisebb megszakításokkal már lassan egy éve be vagyunk zárva, nem utazhatunk, nem ülhetünk be egy kávézóba csevegni, a „vásárlás öröme” ismeretlen fogalom, a „rég látott szeretteink” viszont annál ismerősebb. Sőt, aki akarja, ide sorolhatja a munkahely hangulatát is. Sokaknak megfelel a home office, de nem mindenki tud ugyanolyan kedvvel és hatékonysággal dolgozni otthonról (mindezt tetézi, hogy az otthon levő gyerekekről egész nap gondoskodni kell, nem ritkán segíteni őket az online oktatásban). És persze a gyerekeknek se könnyű. Az online oktatás nem hosszú távú megoldás, és nekik is hiányoznak az osztálytársak és a szünetek hangulata. Mindezekre nemcsak azért van szükség, hogy szabadnak érezzük magunkat, hanem azért is, hogy a padlón levő mentális egészségünk, szociális életünk is rendben legyen. Ez legalább annyira fontos, mint a fizikai egészségünk. Éppen ez a téli időszak máskor is megterhelő, nem még ilyen bezártságban, monoton mókuskerékben.

Csaknem egy év alatt a legtöbb ember megtanulta és elfogadta a szabályokat, unalomig ismert a maszkviselés, kézmosás, fertőtlenítés… Ám a kormányok gyerekként kezelik a lakosságot, amely viszont csak szigor és büntetések mellett tartja be a szabályokat. Talán mindenki felfogta, hogy nem lehet azonnal eltörölni az összes korlátozást, de legalább némi enyhítésre, gesztusra, jutalomra várnak, ami elejét veszi az elégedetlenség fokozódásának. Különben a lázadások egyre intenzívebbek lesznek, ez nem kérdés.

Érdemes azon is elgondolkozni, hogy Szlovákiában már csaknem félmillió ember esett át a fertőzésen (többségük az elmúlt hónapokban, a második hullámban), a szakemberek úgy tartják számon őket, mintha be lennének oltva, körülbelül három hónapig. Számukra szinte értelmetlen a korlátozás. Egy kis enyhítés életet lehelhetne a mindennapokba, hogy mindenkinek elviselhetőbb legyen a nyájimmunitásig tartó időszak, és ezzel értelmét vesztenék a tiltakozások is. E nélkül egyre radikálisabb megmozdulásokra lehet számítani, egyre nehezebb lesz türelmet kérni az emberektől.