Megint elfeledkeztünk arról, ami az egyik legfontosabb. Belpolitikai buborékharcok ide, külpolitikai kakaskodások oda, összeköt minket egy fontos, közös nevező, hogy romlik a krumpli. Romlott persze már eddig is (sőt, ahogy a dolgok kinéznek, fog is még sokáig), hanem mostanában mintha valahogy… máshogy romlana.

Hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy könnyű felismerni ezt a romlást. Elvitatni vagy letagadni ugyanakkor még nehezebb. Nézzünk egy egyszerű példát. Nyilván mindenki jól ismeri a betegséget, amelyet a szaknyelv úgy hív, hogy a burgonya baktériumos fekete szártőrothadása és nedves gumórothadása. Hasonlóan azzal is tisztában vagyunk, mit jelent a burgonyagumó sugárgombás varasodása. Nagyon remélem, hogy nincsenek az olvasók közt olyan burgonyanalfabéták, akiknek semmit nem mond a burgonyagumó poros varasodása, vagy a burgonya vonalas betegsége (Y-vírus). Nyilván mivel burgonyából készült ételeket gyerekkorunk óta rendszeresen fogyasztunk (pedig nem is őshonos), nem fogunk meglepődni, ha egy olyan videó kerül elénk az interneten, amelyben egy viszonylag régtől, mondjuk öt éve (ami azért jó példa, mert tanulásra kevés, börtönben viszont sok) burgonyabogárral (kolorádóbogár, mandalinka) foglalkozó ember azt magyarázza, hogy azok tehetők leginkább felelőssé a burgonyabogarak által végzett pusztítás miatt, akik a burgonyát annak idején Európába hurcolták. Sőt, talán nem is hurcolták, hanem rájuk kapaszkodott. Ha a kapzsi felfedezők négy-ötszáz éve meg bírtak volna ülni a valagukon, és nem hurcolták volna be Európába az újvilág veszélyes vívmányait (a krumplitól kezdve egészen a rapzenéig), akkor most nekünk nem kellene tikkasztó nyárestéken az undorító sárga nedvet kiválasztó csíkos bogarakat szedegetnünk üres joghurtos pohárkákba kézzel, a még undorítóbb lárváikkal együtt (vagy permetezni őket, vagy is-is). Hisz a krumplibogár is oda megy, ahol van krumpli. Logikus. Ebből pedig ősi parasztésszel levezethető az állítás, hogy ahol nincs krumpli, oda a krumplibogár sem megy (az emberrel ellentétben nem hajszolja magát szándékosan a boldogtalanságba). Szóval ha őszinték akarunk lenni, akkor Kolumbusz Kristóf rohadjon meg!

Elhiszi nekem továbbá valaki 2021. február 4-én, hogy a civilizációs betegségek a burgonyát sem kerülik el, és létezik például a burgonyarák? Amely ráadásul az úgynevezett karanténbetegségek közé tartozik. A burgonyagumókon különböző nagyságú fehéres daganatok képződését váltja ki, melyek idővel karfiolszerűkké válnak. Leginkább a rügygödröknél jelentkeznek. A daganatokban kitartó spórák képződnek. Védekezés a szakirodalom szerint: azokon a területeken, melyeken előfordult a fertőzés, szigorúan be kell tartanunk a karanténintézkedéseket.

Most pedig tegyük fel magunknak a kérdést. Tudunk egyáltalán valamit a növényről, amelyet úgy nevezünk: burgonya? Merhetünk ezek után bármit is kijelenteni róla, illetve szerepeltetni valamely mondatunkban, akárcsak olyan formában, hogy krumpli? Kérdezzük aztán még meg magunktól azt is, hogy tényleg a burgonyával van a baj?

A szerző a Vasárnap munkatársa