A Háttér-díjjal 2005 óta jutalmazza a Háttér Társaság azokat, akik sokat tettek a LMBTQI-közösségért. A díjat idén Csehy Zoltánnak ítélték oda, aki a Házasodik a herceg című verses mesét írta a „ledarált” Meseország mindenkié című mesekönyvbe. 

Hanzli Péter laudációjában kitért arra, hogy Csehy rendszeresen foglalkozik meleg témájú, illetve homoerotikus költészettel. A Hárman az ágyban című antológiájában görög és latin erotikus verseket fordított magyarra, de az epigrammaköltő Sztratón Kölyökmúzsája, Antonio Beccadelli Hermaphroditus című verseskötete, Petronius Satyriconja és az olasz filmrendező, Pier Paolo Pasolini verseinek magyar fordítását is neki köszönhetjük. Szodoma és környéke című monumentális munkája a magyar meleg tárgyú és irányultságú költészet, illetve a róla szóló diskurzus első tudományos igényű feldolgozása, a középkortól napjainkig.

Csehy szerint „a másság nem az ereszcsatornán kúszott le közénk, hanem a létezés variációs játékainak természetes komponense. Ápolnunk és gondoznunk kell a bennünk rejlő mást, a szabadságot, mert az a sajátunk: ez alapvető morális imperatívusz, de részint ösztönös törekvés is, leleményes önvédelmi technikákat fejleszt ki, melyek zöme igencsak élvezetes, mint például a humor vagy az alkalmazott irónia. Ha létezne a Különleges Kreativitások Egyeteme, a marginalizáltak vagy kisebbségiek önvédelmi humora külön tanszéket érdemelne.”

A másik elismerés, amelyet Csehy Zoltán kapott, a budapesti Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztályán alapított Erdődy Edit-díj. Ezt Arctalanság, arcadás, arcrongálás. Önláttatási stratégiák és diszkurzusretorikák kisebbségi kontextusban című könyvéért (Reciti, Budapest, 2020) ítélték neki. 

„Csehy Zoltán monografikus igényű tanulmánykötete egyszerre tekinthető szintetizáló összegzésnek és sok szempontból hézagpótló munkának. Szerzőjét ezúttal nem a neolatin költészet alakváltozatai, az antikvitás továbbélésének nyomai, az egyes szerzői  önreprezentációk, az erotográfia kultúrtörténeti hagyományába illő poétikák vagy a humanista énformálás mikéntjei érdeklik, hanem a kisebbségi kontextusban történetiségükben is jól megragadható önláttatási stratégiák és diszkurzusretorikák, melyek egészen a jelenig nyúlnak, sőt innen visszatekintve válnak csak igazán érdekessé” – áll az indoklásban.