A népszámlálás tétje óriási

A tény, hogy magyar vagyok, az önmeghatározásom, az identitásom egyik legfontosabb eleme. Egy megkérdőjelezhetetlen alapvetés. Magyar tudatom kulcsa pedig egyértelműen az anyanyelv. E nyelven szólt hozzám először édesanyám, magyarul eszméltem, tanultam meg gondolkodni. A szüleim magyarul mondták az esti mesét, így tanultam olvasni, számolni, imádkozni és így álmodok. A nyelv által minden emberben, így bennem is, egy sajátos, komplex világ teremtődik, amely prizmáján keresztül szemlélem, fogadom be és írom le a dolgokat. Gyermekeimnek is ezt a világot adom tovább, hiszen magamból adok.

A népszámláláson ezért magyar anyanyelvűnek és magyar nemzetiségűnek vallom magam. Elmondom az igazat.

A szlovákság számára a népszámlálás pusztán egy állapotfelmérés, néhány érdekes statisztikai adat. Nekünk, magyaroknak és a többi kisebbségben élő közösségnek viszont elemi jelentőségű. A végeredmény roppant fontos mentális tekintetben. A tudat, hogy durván száz év kisebbségi lét után még mindig vagyunk, illetve továbbra is egy működő, szilárd és összetartó közösséget alkotunk, önmegerősítő és megtartó hatású lehet. A népszámlálás tétje viszont gyakorlati szempontból is óriási. Tudatosítani kell, hogy tényleg nem babra megy a játék. A kérdés az, hogy mely településeken leszünk képesek megóvni nyelvi jogainkat, mekkora anyagi támogatás jut kultúránk ápolására, mekkora lesz közösségünk társadalmi és politikai súlya, érdekérvényesítő ereje. Ezért arra biztatok mindenkit, aki magyarnak tartja magát, hogy tudatosítva a dolog súlyát, vegyen részt a népszámláláson és vallja magát magyar nemzetiségűnek és magyar anyanyelvűnek. Másrészt ugyanerre ösztönözném a bizonytalankodókat és a kettős identitásúakat is, azokat, akiknek van valamiféle kötődésük a magyarsághoz. Döntésükkel ugyanis annak a közösségnek segítenének, amelynek erre valóban szüksége van és amely feltehetőleg még jelent valamit számukra.

Horváth László,
a somorjai Madách Imre Gimnázium oktatója