Korábban is készültek már Marvel-sorozatok, melyek nagyrészt a Netflix kínálatában debütáltak, de ezek nem voltak szoros rokonságban a mozifilmekkel, inkább saját kis külön világként léteztek. A Disney+ streaming szolgáltató felfuttatásához azonban most a vezetés azt találta ki, hogy a mozifilmek hősei, vagy inkább első körben mellékszereplői mutatkozzanak be sorozathősökként, ezzel is előfizetők tömkelegét toborozva Mickey Egéréknek. Wanda és Vízió a mozifilmekben valóban mellékes, nem túl kidolgozott karakterek, akiket ráadásul kiváló színészek (Elizabeth Olsen és Paul Bettany most is elsőrangúak) játszanak, akik elbírnak ennél jóval nagyobb feladatokkal is, így teljesen logikus volt, hogy első körben ők kapjanak saját szériát az anyacégtől. Az azonban már mindenképp meglepetésnek mondható, hogy ehhez műfajul a sitcomot választották. Ez ugyan egy régi, ráadásul nagyon népszerű tévés zsáner, de a szuperhősöktől mégis nagyon távol áll, így elsőre elképzelni is nehéz volt, mit kezdenek vele. Ezt még azzal is tetézték, hogy a sorozatban részről részre egy másik korszak sitcomjaira reflektálnak, így például a nyitó epizódot még fekete-fehérben láthatjuk, az ötvenes, illetve korai hatvanas évek stílusában. Ezután a későbbi korszakok sitcomjai kerülnek sorra.

Ez a stílusjáték eleinte izgalmas, ráadásul a Marvelnél nemcsak kifigurázzák, hanem értik is a sitcom zsánert, így némileg váratlanul a poénok többsége is működik, és eleinte még az is örömet lelhet a WandaVízióban, aki amúgy nem rajong a szuperhősökért. Ahogy azonban arra számítani lehetett, ez nem tart túl sokáig: egyre több a gyanús jel, hogy ebben a sitcom művilágban valami nem stimmel, és valójában egy alternatív Wanda univerzumban vagyunk, amit a Skarlát Boszorkány a saját, majdhogynem korlátlan hatalma segítségével hozott létre. Innentől pedig már ismerős területre tévedünk. Ahogy ez a vonal részről részre erősödik, úgy veszít a sorozat is a kezdeti eredetiségéből és bájából. Lapzártáig hat epizódot láthattam a WandaVízióból, és bár a sorozat titkainak nagy része még hátra van, az már most látszik, hogy a kezdeti szerény, kis léptékű indulást ezúttal is valami grandiózus, a világunkat megváltoztató óriási sztori követi. Ahogy ebből egyre többet láthatunk, úgy lesz egyre inkább csak mellékvágány a kezdetben még középpontban lévő sitcom stílus/forma, ami ugyan szolgál még apró stílusjátékokkal, de ennek fontossága már eltörpül a sok rejtélyhez képest. A kezdeti sitcomvariációk után ugyanis ezt a sorozatot inkább a misztikum élteti. Sokkal több kérdést vet fel annál, mint amennyit az egyes epizódokban megválaszol. A csalódás így a végkifejlettől függően még benne van a pakliban, de a Marvel azért van olyan rutinos játékos, hogy egy minden igényt kielégítő lezárással szolgáljon.