„A táncegyüttesünk megalakulása igazából annak köszönhető, hogy míg mindhárman valamilyen csoportban táncoltunk, az évek óta tartó szoros barátságunkra való tekintettel közösen szerettünk volna elérni valamit. Egy bizonyos szintig a Dalol a föld című televíziós vetélkedő második évada motivált minket, teoretikusan innentől számítjuk a működésünket. Az együttes neve szülővárosunk történelmi megnevezéséből ered, ugyanis a település egykoron a Bardfa, később a Bártfa nevet is viselteˮ – mondta el lapunknak Marek Sabol, a tánccsoport alapító tagja.

Regionális identitástudat

A fiúk meglátása szerint a szlovák néptáncosok többségére egyre nagyobb hatással vannak a profi társulatok, s ennek köszönhetően nemcsak az amatőr csapatok színpadi előadása, hanem mozgáskultúrája is egyre színesebb. „Ettől függetlenül mi úgy gondoljuk, hogy a feltörekvő amatőr táncosok, táncegyüttesek többsége nem fektet elég hangsúlyt a hagyományos néptánc megismerésére, regionális jellegzetességeinek, sajátosságainak stilisztikai értelmezésére. Fontos megemlíteni, hogy fiatal korunk ellenére nem valami régiségként tekintünk erre a hagyományra, hanem éppen ellenkezőleg, a néptánc szerintünk egy olyan dolog, ami kiválóan jellemzi szülővárosunk és országunk jelenlegi arculatát. Bízunk benne, hogy ezzel nem vagyunk egyedülˮ – mondta Vladimír Kendra, a Bardfa táncosa.

Kulturális fúzió

Mivel a csapat egyik tagja nemrégiben kivált, egy olyan táncost kerestek, akivel eddigi stílusukban és gondolkodásmódjukban is képesek megtalálni az összhangot. A választás végül a rozsnyói születésű Kristóf Bálintra, a budapesti Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatójára esett, akinek munkásságával már korábban is találkoztak.

„Bálintot ismerve tudjuk, hogy egy jó ember és egy nagyon ügyes táncos került a csapatba. Hasonlóak a nézeteink és a gondolkodásmódunk, ezért a közös munka is gördülékeny. Mivel mindkét nemzet tánckultúrája hosszú éveken át fejlődött, a szlovák és a magyar néptánc sok mindenben hasonlít egymáshoz. Ezért is van az, hogy a magyar néptánc egyes elemeit mi is nagyon megkedveltük, sőt mi több, néhányat el is sajátítottunk”

– közölte lapunkkal Róbert Sabol, a Bardfa táncosa.

Rossz berögződések nélkül

Kristóf Bálint elmondása szerint látásból már valóban ismerték egymást, és mivel korábban már Kassán is tagja volt egy szlovák táncegyüttesnek, a csapat tagjai tudták, hogy nyitott a szlovák néptáncra, de otthon van a magyar, illetve az erdélyi táncokban is.

„Én is tudtam róluk, hogy ők a magyar, különösen az erdélyi férfitáncokat csodálják nagyon, s szinte az egész magyarországi mozgalmat nyomon követik. Számomra hamar egyértelművé vált, hogy milyen vonalat kíván képviselni az együttes a néptánc terén, ezért nem is gondolkodtam sokat, amikor a fiúk megkerestek az ötlettel, hogy csatlakozzam hozzájuk. A táncokat csak autentikus és hiteles formában, magas előadói színvonalon kívánják elsajátítani és előadni a szlovák folklórra jellemző rossz berögződések elhagyásával. A színpadi néptáncművészetet is szeretnék előbbre lendíteni Szlovákiában. Ezt hivatott hangsúlyozni az együttes épp most készülő előadása is, amit Vlado Michalko – a szlovák folklór egyik legnagyobb szakembere, aki szintén szeretne változásokat elérni a szlovák néptáncmozgalomban – rendez és koreografál. Ha a járványhelyzet engedi, a műsort Planéta Bardfa címmel május 9-én mutatnánk be. A fiúk látják a különbséget a szlovák és magyar néptáncmozgalom, illetve a táncházmozgalom között, s a magyarok előrehaladottságát, szakmai színvonalát mintegy példaként, mintaként kitűzve szeretnék a szlovák néptáncot népszerűsíteni minél szélesebb körben, különféle rendezvények, táncházak, tánctanfolyamok szervezésévelˮ – magyarázta Kristóf Bálint.