Úgy gondolom, az emberi kiteljesedéshez elkerülhetetlen tisztázni három kérdést magunkban. Honnan jöttem? Ki vagyok? És mit szeretnék?

Bevallom, sokszor előtérbe helyeztem a harmadik kérdést, hogy teljesítmény alapján ítéljenek meg. Például, hogy ne azért kapjak Magyarországon elismerést, mert a felvidéki kisebbséghez tartozom, vagy hogy azért ne kapjak meg egy szlovák filmszerepet, mert magyar akcentusom van. Sokat dolgozom ma is azon, hogy a szakmámat a lehető legmagasabb fokon tudjam művelni és végezni, igyekszem igényes teljesítményt nyújtani bármilyen feladat elvégzésénél.

Az igazi nagy felismerés számomra az volt, hogy a valódi anyanyelvem a palóc. Sokszor kérdezték már tőlem, hogyan jobb játszanom: magyarul vagy szlovákul. Rá kellett jönnöm, hogy a legszabadabb egy palóc színházban lennék, arról tudok a legtöbbet. Nekem a legszebb magyar szavak palóc nyelven szólnak.

Örülök, hogy ma Szlovákiában bátran vállalhatom azt, aki valójában vagyok, nem valaki ellen, hanem önmagamért. Sok tennivalót látok. Tegyük hát meg, amit megtehetünk. Mutassuk meg magunkat kiteljesedve és magabiztosan a népszámláláskor is, mert csak így lesz lehetőségünk tovább ápolni azt, ami még a felvidéki magyar kultúrából megmaradt. Én ezt fogom tenni.

Varga Anikó színművész