Hiányzó napirend

A koronavírus még nagyobb terhet rótt azokra a családokra, ahol a nap huszonnégy órájában, a négy fal közt kellett összehangolniuk az életüket a szülőknek, valamint az egészséges és a fogyatékkal élő testvéreknek. A megszorító intézkedések miatt nehéz helyzetbe kerültek az autizmussal élő gyerekeket nevelők is. Akadtak gyerekek, akik elfogadták a helyzetet és beletörődtek abba, hogy otthon kell maradniuk. Nagy Anita a központ alapítója és vezetője a szülőktől megtudta, hogy néhányan hiányolták a központban megszokott napirendet, a rendszeres sétákat, ám a családtagokkal nem voltak hajlandók kimenni a szabadba. Nem tették kötelezővé a központ speciális iskoláját látogató tanulók számára a távoktatást, ennek ellenére többen is bekapcsolódtak a korábbi online-képzésbe, az enyhébb fogyatékkal élő gyerekek a nap izgalmas részeként élték meg a foglalkozásokat.

Szűrővizsgálat a központban

A regionális központ által működtetett speciális alapiskolát és autista alapiskolát néhány héttel ezelőtt sikerült ismét megnyitniuk. Nagy Anita elmondta, az épület csarnokában végezték el a szűrővizsgálatot a központ alkalmazottai és a szülők számára, a 14-15 éves tanulók között akadt olyan, aki szintén leteszteltette magát. Idén már zavartalanul működik a gondozóközpont és a speciális iskola, múlt év végén azonban három csoportot is karantén alá kellett helyezniük. „A gyerekeknek sikerült idővel visszailleszkedniük, látszólag helyreállt a rend. Úgy érzem, otthoni környezetben nehezebben kivitelezhető a szigorú napirend, mert ehhez minden családtagnak alkalmazkodnia kellene. A központban ügyelünk arra, hogy minden úgy történjen, ahogy azt a tanuló megszokta, és folytatjuk az egészséges életmódra nevelést, a jó idő érkezésével több időt töltünk a szabadban” – hangsúlyozta Nagy Anita.

Családi barátok, terapeuták

A szakemberek egyfajta terapeutaként szolgálnak a szülők számára, akik velük osztják meg a félelmeiket, aggodalmaikat a koronavírussal kapcsolatban. A fogyatékkal élő gyerekek elsősorban azt érzékelik, hogy valami nagyon megváltozott, az emberek az utcán és a gondozóik, nevelőik is arcvédő maszkot viselnek, otthon a szülők feszültebbek. Nagy Anita ezzel kapcsolatban elmondta, rendkívül fontos, hogy a pedagógusok és gondozók megőrizzék a nyugalmukat. Igaz, most takarásban van az arcuk, a mosolyuk, de gondozottjaik a testbeszédükből és a hangulatukból is sok mindent kiolvasnak. Elsősorban biztonságra és nyugalomra vágynak. Ha barátságos környezetben tölthetik idejük egy részét, jóval kiegyensúlyozottabbak lesznek és hatékonyabban fejlődhetnek. Az érsekújvári központnak ma már több támogatója van, és a lakosok is segíthetik a magyar és szlovák speciális központ működését adóalapjuk két százalékával.

Ragyogj kéken

Az érsekújvári Regionális Nevelési és Szociális Központ az elmúlt években rendkívül sokat tett annak érdekében, hogy integrálja a sérült gyerekeket és a fiatalokat. Április 2-án az autizmussal élők világnapján rendszerint kék ruhába öltöztek, kék léggömbökkel vonultak ki a város főterére, a közös táncba bevonták a város diákjait, lakosait, önkormányzati dolgozóit. A Ragyogj kéken mozgalom tavaly csak online valósulhatott meg, a képernyők előtt öltöztek kékbe az ünneplők, és várhatóan idén sem találkozhatnak a barátaikkal a főtéren. Ismét elmarad a természetiskola, holott talán ez az egyetlen alkalom, hogy a gyerekek elutazhatnak a társaikkal, pedagógusaikkal, és önfeledt napokat töltenek a természetben. Az érsekújvári központban mintegy száztíz gyerekkel és fiatallal foglalkoznak, emellett regionális magyar és szlovák tanácsadó központot működtetnek, szolgáltatásaikra csaknem hétszázan tartanak igényt a tágabb térségből. A súlyos, vagy halmozott fogyatékkal élő gyerekek a felnőttektől várják a jelenlegi válsághelyzetben a biztatást. A koronavírushoz való hozzáállásukat tartják egyfajta iránytűnek ahhoz, hogy eligazodjanak a történéseken. Nem félnek, ha a környezetükben lévőkön nem érzékelnek nyugtalanságot.

A központ egyik szakembere elárulta, az e heti hittanórán kellemes meglepetés érte őket, az enyhébb fogyatékkal élő tanulók azt javasolták, imádkozzanak a szeretteik, gondozóik és barátaik egészségéért, a betegek gyógyulásáért.