Tóth Gergely: A bősi töltésről a bajnoki bronzéremig
Lencsés Zoltán
2021. 03. 03., sze – 18:17
Az eredmény és a helyezés mennyire találkozott az elképzeléseivel?
Jobb eredményt szerettem volna, 205 centi körül. A felnőttek között az első érmemet szereztem, a helyezéssel tehát elégedett vagyok. Két méteren a második ugrás elég jól sikerült, edzőimmel azért gondoltuk úgy, hogy kihagyjuk a harmadik kísérletet, és megpróbáljuk 205-ös egyéni csúccsal. Az már annyira nem sikerült, mint az előző ugrás.
Miért? Mi volt a gond?
Mostanság nem nagyon csiszolhattunk a technikán, mert a koronavírus-járvány miatt nem lehetett bemenni a sportcsarnokba. Voltaképpen technikai edzés nélkül versenyeztem. Miért nem sikerült? Hát ezért.
Az elképzeltnél tíz centivel alacsonyabb magasság átvitele mit vált ki az emberben?
Amiatt szerettem volna 205-öt ugrani, mert egy héttel korábban az Elán nemzetközi versenyen átjutottam a két méteren, ami szintén harmadik helyet eredményezett. Kicsit csalódott voltam, hogy a bajnokságon nem jött össze 205 centi. A harmadik helyem azonban kiengesztelt.
Utalt már az Elán-versenyre, ahol sikerült a korábban bűvös határként emlegetett 200 centit megugrania. Volt már ilyen eredménye előtte is?
Fedett pályán először fordult elő, szabadtéren előtte háromszor sikerült. Először 2019-ben a dubnicai felnőtt bajnokságon, ahol negyedik lettem, majd tavaly kétszer a szlovák atlétikai liga versenyein, egy második és egy harmadik hellyel fűszerezve. Az Elánban nagyon jól éreztem magam, az ugrások sikeresek voltak. A végén még a 203 centis magasságon is majdnem átcsusszantam. Edzőimmel, Vladimír Bezdíčekkel és anyuval nagyon elégedettek voltunk.
Bősiként Pozsonyban gimnazista. Hogyan és hol készült fel a fedett pályás versenyekre, miközben tombol a koronavírus?
Bősön, a Duna-parti töltésen.
Ott hogyan lehet a magasugrást gyakorolni?
Sehogy. Futottam, elrugaszkodásokat végeztem, súlyzókkal tornáztam otthon. A pincében csináltunk alkalmi tornatermet.
Ezek után mi lesz a szabadtéri szezonjával?
Szlovákiában még nincs egyetlen verseny se kiírva, Csehországban már van elég sok. Oda fogunk járni. És a cél eljutni a 210 centiméteres magasságig.
A technika gyakorlása nélkül is elérhetőnek tartja?
Remélhetően áprilisban, májusban lehet kinn ugorni, a technikán dolgozni. Edzőtáborba is készülünk, ha sikerül. Reménykedem, idén meglesz a 210 centi.
Tóth (Végh) Hajnalka egykori magasugró társedzői és anyai szemmel mérlegelte fia első bajnoki érmét a felnőttek között: „Tavaly nyáron nagyon jól megmutatkozott Gergő teljesítménye, de sajnos megsérült, és úgy fejezte be az idényt. Az U23-as bajnokságot megrepedt hasfallal, egyetlen ugrással nyerte – magyarázta édesanyja, aki edzőtársával egy magasugró csoportot hozott létre, melynek fián kívül Bősről még Tési Evelin is tagja. – Jelenleg nagyon gyenge az országos mezőny, de nemcsak a magasugrásban, hanem az összes technikai számban. Ebben persze közrejátszott, hogy csak a profiknak engedték meg, hogy fedett csarnokban eddzenek. Nekünk semmi. Aki elért valamit, technikai edzés nélkül tette, ami meglátszott az eredményeken. Ilyen körülmények között elégedettek voltunk Gergő 195 centijével és a bronzéremmel. Amit megelőzött az egy héttel korábbi fedett pályás egyéni csúcsa.”
A sportéletnek is vannak furcsa fintorai. Előfordul, hogy technikai edzés nélkül kényszerül bajnoki rajtra a magasugró, s felér a dobogó harmadik fokára. Ilyen helyzetbe került a 19 éves bősi Tóth Gergely, aki harmadik lett magasugrásban (195 cm) a szlovák fedett pályás atlétikai bajnokságon. Az idén Pozsonyban érettségiző gimnazistával beszélgettünk.
