Ezért mondják a jogászok, hogy „sui generis” intézmény az EU, vagyis „sajátos”. Kétségtelenül. Ráadásul az európai parlamenti politikai platformok körei messze túlnyúlnak azon: az Európai Bizottság és a Tanács munkáját szintén meghatározzák informálisan. Ennek is két szintje van – mindkettőről szólt és szól a vita a Fidesz és a Néppárt (EPP) között. Az egyik a kézzelfogható szint, amely a parlamenti politikai csoportokat, hazai nyelven a frakciókat jelenti. A néppárti frakció ül számos más csoporttal együtt az EP-ben. A több mint két tucat szakbizottság erőviszonyai a frakciók mentén oszlanak meg, külön frakcióhéten készülhetnek havonta egyszer a politikai erők. Tulajdonképpen majdnem olyan, mint egy tagállami országgyűlés, leszámítva, hogy a csoportok tagjai nemzeti delegációk. A Fidesz-delegáció a Néppárt parlamenti frakciójának volt a tagja.

Ez a kapcsolat szakadt most meg végleg. A néppárti delegációk komoly anyagi támogatást kapnak az anyapárttól, ettől elesik a Fidesz. A szakbizottsági vezetői pozíciókat szintén a frakciók erőviszonya határozza meg, legkésőbb tehát 2022 januárjáig, a parlamenti ciklus félidejében kiesnek ezekről a posztokról a fideszes tagok.

A Néppárt működése azonban messze nem az EP-re korlátozódik. Ebből a nemzetközi szervezetből még nem lépett ki a Fidesz (csak a parlamenti frakciójából), igaz, 2019 márciusa óta fel van függesztve a tagsága. A legutóbbi közlemény szerint erről is szavazásra kerülhet sor – egyszer. 1999 óta a Néppárt a legerősebb párt az EP-ben. Az Európai Tanácsban szintén az EPP-tagpártok állam- és kormányfői adják a többséget 2002 óta. Az EU-tól teljesen független, nagyobb tagsággal rendelkező Európa Tanács parlamenti közgyűlésében is az EPP-tagok vannak többségben. Ursula von der Leyen, Donald Tusk vagy éppen Jean-Claude Juncker mind az EPP jelöltjei voltak. A párthoz tartozó vezetők rendszeres informális csúcsokat tartanak az EU-csúcsok előtt, ahogy az ötévente zajló EP-választás után is ezen a tárgyalási szinten dől el az uniós biztosok testülete. Nem kis részben erről szólt a spitzenkandidat vita, és akkor romlott meg igazán Manfred Weber, a Néppárt európai parlamenti képviselőcsoportjának vezetője és Orbán viszonya…

A KDNP néppárti tagsága és a parlamenti frakcióban való maradása ügyes gyakorlat a magyar kormány részéről. Az viszont kétségtelen, hogy Orbán Viktor és immár Szájer József személyes jelenléte nélkül, a mindennapi parlamenti kapcsolattartás nélkül ez már nem lesz olyan erejű befolyás, és menthetetlenül csökken az információkhoz és az egyes döntéshozókhoz való hozzáférés.

A versenyfutás tehát elindult, hogy a Néppárt esik szét – ahogy a magyar miniszterelnök jósolja –, és létrejön egy tőle jobbra álló nagyobb csoportosulás a mostani kicsik egyesülésével, a Fidesz jelenlétével; vagy a Néppárt a belső vitából megerősödve jön ki, miközben a tőle jobbra levő populisták veszítenek a következő választásokon, és meggyengülnek az EP-ben is. Mindehhez adjuk hozzá a koronavírus által okozott gazdasági válságot: egyelőre megjósolhatatlan, hogy a következő EP-választásra ez milyen hatással lesz.