Barcelona utcáin lépten-nyomon a függetlenségi törekvések jelképeibe botlani. Sok erkélyről lóg például a katalán zászló, rajta a „Llibertat presos politics – Szabadságot a politikai foglyoknak” felirat. A 2017-es elszakadási kísérlet vezetőinek egy része ugyanis lázadás miatt börtönben ül. Azonban az alapkérdésre, hogy egyáltalán mekkora az elszakadás támogatottsága, nincs válasz.

A 2017-es népszavazást a spanyol legfelsőbb bíróság még a megrendezése előtt törvénytelennek nyilvánította, ezért nem megbízható az eredmény, mely szerint a választók 90 százaléka támogatja az elszakadást. Hiszen a szavazók nagy része egyszerűen nem ment el szavazni. A közvélemény-kutatások és a parlamenti választások eredményei is megosztottságot mutatnak e téren.

A Franco-korszak alatt tiltva volt a katalán, a baszk és a többi kisebbségi nyelv használata. Az új, 1978-as alkotmány viszont már védi a nemzetiségek nyelvét és autonómiáját. Ugyanakkor a spanyol királyság egységét is őrzi az alkotmány, ezáltal bármilyen elszakadási kísérlet törvényellenes. Most először, a február közepén tartott választáson szereztek 50 százalék feletti képviseletet a szeparatista erők a katalán parlamentben. Sok katalán számára ugyanis a teljes függetlenség a meglévő autonómia mellett többnyire fölösleges nehézségnek tűnt. Sőt, sok párt éppen a maradással kampányolt.

Csak az utóbbi tíz évben, miután a spanyol kormányzat megakadályozta a népszavazási próbálkozásokat, kezdett nagyobb erőre kapni a szeparatizmus Katalóniában. Madrid problémája, hogy népszavazás nélkül egyre gyengébb lábakon áll az a feltételezés, hogy a csendes többség úgyis Spanyolország része akar maradni. Ha ez igaz, miért nyomnak el minden népszavazási kísérletet?

Skócia 2014-ben tartott népszavazást az Egyesült Királyságtól való elszakadásról. A londoni kormány és a skót parlament együttműködött a folyamat kidolgozásában és lebonyolításában, ezalatt több mint két év telt el, és mindkét oldal fel tudott készülni a politikai kampányra. Amikor végül a skótok maradtak, az államszövetség megerősödve, megújult legitimitással folytathatta.

Ezzel szemben a spanyol hozzáállás az utóbbi tíz évben csak erősíti a szeparatista erőket, anélkül, hogy kikristályosodna a helyzet, és válasz születne egy sor kérdésre. Része lehetne az új Katalán Köztársaság az EU-nak, vagy kérnie kellene a belépést? Mi lenne a pénzneme? Mi történne a Katalóniában élő spanyolokkal? Most lényegében csak érzelmi és elvont vita folyik egy tisztázatlan lehetőségéről. De ha lehetne népszavazás és egyszerűen arról kellene dönteni, hogy együtt vagy külön folytassa-e Spanyolország és Katalónia – valószínűleg a pragmatizmus győzne.

A központi kormány legnagyobb félelme, hogy ha a katalánoknak megadja a népszavazás lehetőségét, akkor a baszkok, esetleg a galíciaiak ugyanezt követelnék. Ám ezeken az autonóm területeken kevésbé van napirenden a függetlenség témája. A brit modell szerinti „Jobb együtt” kampánnyal a spanyol állam inkább erősítené az ország egységét.