Nagyjából két hónapja érkezett a csapathoz, már konkrét tapasztalatai vannak a klubbal, a játékosokkal kapcsolatban. Hogy látja most a gárda helyzetét két meccsel az alapszakasz vége előtt?
A klubról, az egész működési rendszerről csak a legjobbakat tudom mondani, minden adott ahhoz, hogy a stábnak csak dolgoznia kelljen, a sportolónak pedig csak a teljesítményére összpontosítania. Ez az első fontos lépés ahhoz, hogy sikert lehessen elérni. A csapattal kapcsolatban nagyon elégedett vagyok az iránnyal, amerre haladunk, a játékosok dolgozni akarásával, hozzáállásával, azzal, hogy az első perctől kezdve kiválóak ezen a téren a srácok. Csak idő kérdése volt, hogy a csapat játéka olyanná tudjon válni, amilyet elképzeltem. Mostanra egészen hasonlít arra, amit vizionáltam, mielőtt munkához láttam volna.

Nagy volt a nyomás a kezdetekben, amikor 9-ből 8 meccset elveszítettek?
Nem, nem tudom… Nem éreztem nyomást, ami azt jelenti, hogy nem hívtak az irodába kétnaponta, hogy úristen, mi van. Semmi ilyesmi nem volt. Azt gondolom, egyértelműen látszott, hogy az irány az jó, hogy pozitív irányba történtek változások. Onnantól kezdve pedig, hogy hatékonyabbak is tudtunk lenni, már az eredmények is jöttek.

A csapat Achilles-sarka az emberelőnyös helyzetek kihasználása, amelyben sokáig a mezőny legvégén kullogtak az érsekújváriak a statisztika alapján. Ezen menet közben milyen mértékben lehet változtatni?
A februári emberelőnyös statisztikánk már 22%-os, ami kimondottan jónak számít. Sőt, ha még jobban belemegyünk a részletekbe, mióta leigazoltuk a kanadai Steven Iacobellist, onnantól már 30% körül járunk, ami kiemelkedően jó. Komoly gondja volt a létszámfölényes helyzetekkel a csapatnak. Van a játéknak sok olyan szegmense, aminek megoldására nehezebb rátalálni, ez egy viszonylag könnyű dolog volt. Az okát megtalálni nem volt nehéz, a kiutat már nehezebb, de nagyon sokat foglalkozunk az emberelőnyökkel és az emberhátrányokkal is. A februári tények mutatják, hogy megvan az eredménye, ami természetesen azt is jelenti, hogy az ellenfelek is egyre jobban fognak figyelni ezekre a helyzetekre, nekünk tudni kell folyamatosan reagálni a változásokra.

Már mindegyik csapattal találkoztak a vezetésével, többel kétszer is. Ennek fényében, a játékerőt nézve mennyire reális az érsekújváriak 9–10. helyezése?
Ez sok irányból megközelíthető kérdés. Ha az a kérdés, hogy az anyagi lehetőségeink és a helyezésünk arányban van-e, akkor valószínűleg azt mondanám, hogy talán még túl is teljesítünk. Viszont ezzel együtt azt gondolom, hogy van bennünk ennél több. Biztos playoff-selejtezőbeli helyünk tudatában bárki is lesz a 7–8. helyen a végén, nem lesz könnyű dolga velünk. Utána szeretnénk magában a playoffban is a legjobbunkat nyújtani, és minél tovább menni. Ha elérjük a mi legjobbunkat, ami felé közelítünk, akkor bárkinek méltó ellenfelei tudunk lenni, bárkit le tudunk győzni, ezt bizonyítottuk már jó párszor. 

S ki volna a jobb ellenfél a kvalifikációs körben, a detvaiak, a trencséniek vagy a kassaiak?
Nem tudom, és nem is szeretnék ezen nagyon gondolkodni. Nekünk az a dolgunk, hogy a mi játékunkat élesítsük, és a lehető legjobb formában legyünk a kezdésre, hogy a szériában a legjobb esélyt adjuk magunknak. Ha meglesz a párunk, ki fogjuk elemezni, hogy mi az a leghatékonyabb stratégia, amivel csatába tudunk menni. Bízom benne, hogy sikeres csata lesz.

A klubhonlapnak említette az érkezésekor, hogy játékosként is nem kevés ideig hallott szlovák szót az öltözőben, így pár hét alatt visszazökkenhet a nyelvbe. Hol tart ez a folyamat most?
Ott tartunk, hogy sokat értek, pláne hokis közegben. Nyilván ha valamilyen politikai vitát hallgatnék, akkor nem sok közöm lenne a dologhoz, de hogyha hokis közegben hallok egy beszélgetést, akkor nagyrészt értem, hogy miről van szó. A játékosokkal való megbeszéléseken is előfordul, hogy ha valaki fordít nekem angolra, akkor azt nem kell fordítania, ami szlovákul hangzik el, viszont én nem tudok válaszolni másképp, mint angolul. Beszélni még nem sokat beszélek szlovákul, egy-egy szót, ami arra jó, hogy adott helyzetben oldjam a feszültséget és megnevettessek pár embert. De edzői kommunikációra ez még sajnos kevés. Majd meglátjuk, mennyire lehet hosszú távú a pályafutásom Szlovákiában, de ha így lesz, akkor több energiát fordítok majd arra is, hogy a nyelvet jobban megtanuljam.