Hosszú ideje elhanyagoltan, méltatlan állapotban áll a görög királyi család nyári rezidenciájának épített, de később állandó lakhellyé alakított Tatoi-palota, amelynek felújításáról az év végén döntött a görög kormány. Idén januárban bejelentették, hogy a délkelet-európai állam a tízezer holdas birtokot nemzetközi turisztikai fellegvárrá alakítaná: a múzeumnyitás mellett minőségi kávézókat, éttermeket és egy ötcsillagos, wellnessrészleggel ellátott szállodát is felhúznának a birtokra. Ekateríni Szakellaropúlu görög államfő és Linda Mendoni kulturális és sportminiszter ezt követően bejárta a birtokot, de monarchista csoportoktól származó értesüléseink szerint a munkálatok még márciusban sem kezdődtek el.

Tatoi története a dán, norvég és görög uralkodócsaládot adó Glücksburg-házból származó I. György görög királyig nyúlik vissza, aki 1872-ben, a Dániából hozott magánvagyonából vásárolta meg az Athéntól mintegy 30 kilométerre északra fekvő területet Szkarlatosz Szoucosz görög minisztertől. 1884-ben kezdte el építtetni a főépületet, amelyet különféle épületekkel egészítettek ki, például fedett gépkocsi- és hintótároló helyiséggel, pincészettel, istállókkal, medencékkel és a temetővel, ahol eddig a család 20 tagját helyezték végső nyugalomra. A rezidenciát 1916-ban, az első világháború alatt felgyújtották, a királyi család éppen csak el tudott menekülni. A következő uralkodó, I. Konstantin 1917-ben lemondott, a trónon idősebbik fia, Sándor követte, de halála után az egykori uralkodó visszatért svájci száműzetéséből, és újra a hellén trónra került – újabb, véglegesnek bizonyuló lemondatásáig és ezúttal egy olasz emigrációig. Időközben a birtok jelentős részét kifosztották és csak a monarchia restaurációja után szolgáltatták vissza a királyi családnak. II. Györgyre is kétszeri uralkodás és külföldi száműzetés várt: a Tatoihoz tartozó jelentős erdőséget feldarabolták üzemanyagért, a birtok földjébe pedig holttesteket hantoltak. 1946-ban, amikor a család visszatért a félszigetre, újra visszaszerezte a kizsákmányolt birtokot és a kifosztott palotaépületet, majd elsődleges rezidenciává tette. Később itt élt Pál király és Frederika királyné, valamint három gyermekük, II. Konstantin, az utolsó görög király, Zsófia hercegnő, a későbbi spanyol királyné és Irén hercegnő.

A most 80 éves exkirály 1967-ig lakott a pompás kastélyban: egy sikertelen ellenpuccsot követően elhagyni kényszerült hazáját, 1973. június 1-jén, a monarchia felszámolásakor pedig formálisan is lekerült a korona a fejéről. Ugyan hivatalosan 1994-ig Konstantin magántulajdonát képezte az épületegyüttes és a birtok, de Andreasz Papandreu kormánya elkobozta tőle. A király emiatt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely 2003-ban a javára döntve hozott ítéletet. Az exuralkodó és felesége, Anna-Mária királyné ekkor autóbuszon kereste fel szülei sírját az egykori királyi birtokon. A kormány nem volt hajlandó visszaszolgáltatni az épületegyüttest és a területet, de 12 millió eurós kártérítést – a valódi érték egy százalékát – fizetett a volt uralkodónak, aki az összegből hozta létre a felesége nevét viselő Anna-Mária Alapítványt.

2012-ben sokakat felháborított a hír, hogy a kormány el szerette volna adni a trónfosztott király kastélyát a súlyos gazdasági válság hatásainak enyhítése céljából. Most, több mint 50 évvel azután, hogy a közelmúltban hazaköltözött II. Konstantin kénytelen volt maga mögött hagyni Görögországot, a kormány széles körű felújításokat tervez. A tavaly megkezdett helyreállítási munkálatok során számtalan történelmi emléktárgyat találtak, köztük tucatnyi bőröndöt, amelyekről úgy tartják, hogy Frederika királyné tulajdonát képezték. A kimenekített kincsek között több hintót és számtalan palack, hat évtizede érintetlen vörösbort találtak.

– Örülök a nagyszabású munkálatok hírének – jelenti ki Mihály görög-dán királyi herceg, az utolsó király unokatestvére, aki az 1950-es évek végén, párizsi felsőfokú tanulmányai után tért vissza Görögországba, ahol négy évig a Tatoi-palotában lakott Marina Karella képzőművésszel kötött esküvőjéig. – Itt az ideje a felújításnak, mert a világháború idején, valamint a kommunista-szocialista kormányok alatt széthordták és hagyták elrohadni a birtokot. A főépület tetőszerkezete nagyjából rendben van, de az egykori otthonunk kívül-belül felismerhetetlen. Sok emléktárgynak nyoma veszett, például két festménynek, amelyhez igazán kötődtem. Igaz, a kulturális minisztérium 17 ezer megtalált tárgyat katalogizált és megőrzött, de Tatoi megérdemli, hogy múzeum legyen belőle. A Tatoi Baráti Társaság és a családom sok tagja is évtizedekig küzdött azért, hogy méltó állapotba kerüljön a modern kori görög történelem fontos helyszíne. Emlékeztetnék, itt született II. György király, de a következő uralkodó, Konstantin király életének sorsfordító eseményei is a palotához kötődnek. Itt lelte halálát Sándor király és Pál király is, de valaha Jacqueline Kennedy és II. Erzsébet is látogatást tett a palotában.

A közelmúltban Athénba költözött 82 éves herceg lapunk kérésére felidézte: valaha az épület középső részén, a felső emeleten lakott. – Egészen őszintén meg kell mondanom, szerényen berendezett, de rendkívül otthonos volt a szobám. A dekoráció értékes volt, de egyszerűnek számított. Nagybátyám, Pál király dolgozószobája a ház végében volt, a királyi család néha ott fogyasztotta el a vacsoráját. Házastársa, a családot összetartó királyné magánszobájára is jól emlékszem. Két unokatestvérem, Zsófia és Irén is sokáig az első emeleten lakott. Fiatalok, boldogok voltunk és nagyon szerettük azt a nyugalmat, amit az erdő mélyén álló ház nyújtott. Szeretném, ha az athéniak és a turisták is átélhetnék ezt, a kávézók, éttermek és a hatalmas zöldterület hasznosítása lehetőséget nyújt erre.

– A francia történelemben például Lajos Fülöp óta régi hagyománya van annak, hogy királyi palotákat köztulajdonba adjanak. A versailles-i kastélyt például Lajos Fülöp, a „polgárkirály” hozatta rendbe és alakíttatta múzeummá, amit aztán 1837-ben maga avatott fel valamennyi francia „dicsőségére” – emlékeztet Hahner Péter történész. A Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékének professzor emeritusa hozzáteszi: a Louvre, amely ma a világ egyik leghíresebb múzeuma, valaha a francia uralkodók rezidenciája volt, korábban a helyén vadászkastély állt.

Hahner Péter szerint a 20. század társadalmi egyenlőtlenségei minden korábbinál jobban felerősítették a demokratizálás folyamatát, aminek során kezdetben a leggazdagabbakra jövedelemadót vetettek ki. – Manapság sok régi család nem képes fenntartani egykori birtokát, várát, kastélyát, és sokszor a hajdani pompás épületekből nagy múzeumot vagy kisebb kiállítóegységet hoznak létre. Persze, akad olyan, amelyet étteremmé vagy szállóvá változtatnak, de azért a legtöbbjükben múzeumot létesítenek. Ez a méltóságteljesebb megoldás – summázza.