Persze a hiánycikknek számító új generációs játékkonzolok nem okoznak akkora gondot a világgazdaságnak, de az autóipar problémái igen. Az elmúlt hetekben több globális óriásvállalat már kénytelen volt leállítani egyes modelljei gyártását, és a gondok Szlovákiát is elérték: a múlt héten két autógyár is kénytelen volt több műszakot törölni.

Mint manapság annyi minden, a csipek hiánya is nagyrészt a világjárványhoz köthető, bár bizonyos mértékig az autógyártók önmagukat okolhatják, ugyanis tavaly tavasszal a gyárak ideiglenes bezárása és az eladások visszaesése után pánikba estek, és jelentősen visszavettek a csipek rendeléséből. Az autóipar azonban a vártnál gyorsabban tért magához, de addigra a csipgyártók kapacitását már más ágazatok kötötték le. A karanténhónapok ugyanis nagyon kedveztek a laptopok és más elektronikai berendezések eladásának, és ehhez is több csipre volt szükség. És mivel új gyártási kapacitásokat nem könnyű kiépíteni, jött a tartós csiphiány.

Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, a klíma és a véletlen is közbeszólt. Februárban a Texasban szokatlanul kemény fagy Austin környékén több hétre kiiktatott néhány félvezetőgyárat, Japánban pedig tűz ütött ki az egyik nagy autóipari csipszállító fontos üzemében. Emiatt a piaci helyzet a következő hetekben is feszült marad, és a csip-hiány várhatóan csak az év vége felé oldódik meg. Ha megoldódik… Az elemek ugyanis a következő hónapokban is közbeszólhatnak, például a roppant fontos tajvani gyárakat vízhiány fenyegeti. A csipgyártás ugyanis nagyon vízigényes folyamat, Tajvan pedig éppen évszázados aszállyal küzd. Ha az elkövetkező hetekben nem esik az országban jelentősebb mennyiségű csapadék, májusra akkora lehet a vízhiány, hogy leáll a csipgyártás.

A helyzet több országot is ráébresztett, hogy ezen a területen is mennyire ki van szolgáltatva Kelet-Ázsiának. A csipgyártás bonyolult iparág, sokéves tapasztalatokat és nagy pénzügyi befektetéseket igényel. Éppen ezért az ágazatot néhány nagy gyártó uralja, is szinte kivétel nélkül Kelet-Ázsiában találhatóak. Jelenleg a tajvani TSMC a piacvezető, de szorosan a nyomában jár a dél-koreai Samsung, és több kínai gyártó is nagyot lépett előre az elmúlt években. Ázsián kívül az amerikai Intel a legnagyobb piaci szereplő, de kapacitásait főleg saját számítógépes processzorai gyártására fordítja.

A felsorolásból ordít az európai gyártók hiánya, és ez már komolyan foglalkoztatja az Európai Bizottságot is. Korántsem csipetnyi a lemaradás: az európai vállalatoknak alig 10 százalékos piaci részesedésük van a világpiacon, ezért a kulcsfontosságú európai autógyárak is a kelet-ázsiai szállítóktól függnek. Az EU komoly befektetéseket tervez az európai gyártókapacitások kiépítésére azzal az ambiciózus céllal, hogy 2030-ig megduplázza Európa piaci részesedését. Az ágazati szakértők egy része viszont túl merésznek tartja ezt a célkitűzést, és a tőkeigényesség miatt nagyszabású tervek helyett inkább egymásra épülő apróbb lépéseket javasol. Attól tartanak ugyanis, hogy ha az EU vezetői túlbecsülik az európai gyártók technológiai és pénzügyi lehetőségeit, akkor az a helyzet javulása helyett még tovább rontaná a körülményeket. Valamit azonban kétségkívül tenni kell, mert a mostani csiphiány rendkívül jól illusztrálja, mekkora veszélyt jelent az európai kapacitások hiánya.