Minden eddiginél nagyobb figyelmet kér a hivatal. Mindenki mentse, ami menthető, minden adatról legyen másolat, hogy egy támadás után se álljanak le a rendszerek, és ne kelljen fizetni. Menteni, menteni, menteni! – áll a riasztásban.

Bár a hír most a nagyobb cégek elleni támadásról szól, téved, aki azt hiszi, őt ez nem érinti. A zsarolók a kisemberektől kicsikart pár száz vagy ezer euróért is „lehajolnak”. A módszerek egyre kifinomultabbak, és szinte mindenki célpont. Legyen szó zsarolóvírusról, adathalászatról, megtévesztésről, a cél mindig ugyanaz: vagy maga az áldozat fizessen, vagy az ellopott adatokkal meg lehessen csapolni a számláját.

Korábban egyszerűbb volt védekezni. Például angolul érkeztek a levelek (ezektől az idegen nyelvet nem beszélők úgymond eleve védve voltak). Aztán jöttek a pocsék, gépi fordítással írt e-mailek (magyarul is, szlovákul is), de emiatt ezeknél is szinte nyilvánvaló volt az átverési szándék. Ám ma már tökéletesen megfogalmazott, megfelelő vizualizációjú levelekkel bombázzák az áldozatokat, és több tízezer szlovákiai embert becsaptak már. Még a tapasztaltabbakat is könnyebb átverni az új, kifinomultabb módszerekkel, a járvány hatására pedig minden korábbinál többen használják az internetet, a közösségi oldalakat, az e-mailt, sokkal többen gondolják, hogy minden levél igazi, mindegyikre reagálni kell, mindent meg kell osztani és mindenre kattintani. A kétnyelvűségünk átka, hogy minket magyarul és szlovákul is próbálnak átverni, akár ugyanaz a banda dupla sikert is elérhet, ha éppen valaki szlovákul és magyarul is elhiszi, hogy pont ő „ütötte meg a főnyereményt”, és nem a bokáját…

A napokban a posta nevében terjednek levelek. Csomagkézbesítésről tájékoztatnak, csupán pár eurót kell fizetni, és már kopogtat is a postás. Sokan nem is gondolkodnak, már küldik is bankkártyájuk adatait, ami az első lépés, hogy a csalók teljesen kitakarítsák a számlát – akár egy egész élet megtakarításait. Újabban mobiltelefont nyernek az áldozatok, milyen meglepő, ehhez is szükség van a bankkártya adataira.

És olyan levelek is ezrével érkeznek, melyekben nem is titkolják, hogy ki a feladó: bűnözők írnak, hogy az áldozatról a saját számítógépének kamerájával készített felvételük van, és arról is, hogy éppen mit nézett a gépén. Ha nem akarja, hogy nyilvánosságra kerüljön és lássa az egész internet, akkor fizessen. Sokan bedőlnek, a csalók pedig akkor is jól járnak, ha egymillió szétküldött levélből csak pár ezren fizetnek.

És ne feledkezzünk meg a zsarolóvírusos támadásokról sem: a csalók ez esetben bejutnak a gépbe és valóban zárolják az adatokat. Csak akkor oldják fel, ha fizetünk. Ha feloldják. Ahogy a nemzetbiztonsági hivatal riasztása is jelzi, a legjobb IT-szakembereket felvonultató cégek, intézmények is támadhatók, így az egyszerű felhasználó szinte minden nap, minden kattintással veszélynek van kitéve. Olyan, mintha egy nagyváros legrosszabb hírű negyedében mászkálnánk a sötét utcán, felékszerezve, tömött pénztárcával. Csak idő kérdése, mikor csapnak le ránk. Éppen ezért meg kell szívlelni a szakemberek tanácsát: mindig legyen biztonsági mentésünk (külső tárolón), a számítógép kameráját takarjuk le (akár sebtapasszal vagy szigetelőszalaggal), és csak a megbízható emberek leveleire reagáljunk. Minden egyes kattintásnál gondoljunk arra: egy meggondolatlan klikkelés sok száz eurónkba kerülhet. Mentsük a menthetőt!