Kisebb kommunikációs káosz volt az utóbbi napokban, miután kiderült, hogy Magyarország már azokat is beoltaná, akiknek nincs Magyarországon társadalombiztosításuk (vagyis nincs TAJ-számuk). Ez azt jelentené, hogy a kettős állampolgársággal nem rendelkező határon túli magyarok is (pl. a szlovákiai magyarok is) regisztrálhatnának oltásra.

Később kiderült, ez nem teljesen igaz, hiszen a regisztrációhoz ottani tartózkodási engedély vagy munkavállalási engedély kell, így jelentősen szűkül a célcsoport.

S ha ez nem lenne elég, van még egy csavar a történetben, ez pedig a magyar sajátosság, a védettségi igazolvány. Ennek lényege, hogy akinek már van ilyen kártyája, szabadon mozoghat az országban (számára szinte teljesen megszűnnek a korlátozások), sőt, külföldről visszatérve ezzel teszt és karantén nélkül léphet be az országba. Ilyen kártyát most csak azok kapnak, akiket Magyarországon oltottak be (sokszor még ők sem, ha nincs a bűvös TAJ-szám). Így hiába teljesítik a feltételeket (vagyis megkapták az oltást, legalább az első, de akár már mindkét dózist, vagy korábban átestek a fertőzésen), mégsem élhetnek az oltás nyújtotta szabadsággal. Kérdés, ha egy szlovákiai magyar él az ottani regisztráció és oltás lehetőségével, akkor ő kap-e ilyen igazolványt, ha igen, mikor, és azzal mit kezdhetne idehaza – a szlovák kormány ugyanis eddig nem jelezte, hogy elismeri ezt a dokumentumot.

Becslések szerint legalább tízezer szlovákiai állampolgár él tartósan Magyarországon, és nagyon sokan vannak, akik bár nem élnek ott, de naponta ingáznak a két ország között. A kérdés tehát időszerű, és megoldást kíván. Annál is inkább, mivel Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter tegnapi tájékoztatása szerint Magyarországon a védettségi kártya nélkül legalább augusztusig maradnak a korlátozások (ez akár a magyarországi nyaralásokat is veszélyeztetheti).

Közben pedig napról napra több vakcina érkezik Szlovákiába is, ám lassan ott tartunk, hogy egyre nehezebb tartani az ütemtervet. Nem lesz kit oltani, vagyis teljesíteni a célt, hogy nyárra, július végére elérjük a 60-70 százalékos átoltottságot (uniós szinten is gyakran ez hangzik el célként). Vagy legalább azt elérni, hogy a lakosság ennyi százaléka kapja meg az első dózist. Mind gyakrabban hallani, hogy lankad az oltási kedv, sokan a nyitásról szóló hírek, a javuló járványadatok alapján azt gondolják, nem is kell beoltatni magukat, hiszen a veszély elmúlt. Elérhetünk arra a pontra is, hogy a kormány anyagi motivációt vet be: készpénzzel jutalmazza azt, aki beoltatja magát. (Vannak országok, ahol ezt valamilyen utalvány formájában hálálja meg az állam, hogy a polgár segít elérni a nyájimmunitást, ezzel hozzájárulva az újbóli szabadsághoz.)

Ebből is látszik, hogy Szlovákiában már nincs hiány a vakcinákból, már minden korosztály regisztrálhat, és egy-két héten belül már érezheti is a tűszúrást, azaz már nincs ok arra, hogy valaki Magyarországra utazzon oltásra. Hacsak nem kimondottan kínai vagy orosz vakcinát akar, mert ezekkel Szlovákia nem olt. És az is lehet, hogy nem is fogja elismerni ezt az oltást… Mert most ez a helyzet. És hiába kap valaki például Pfizert, Astrát, Modernát Szlovákiában, azt Magyarországon még nem fogadják el (mert nincs védettségi igazolványa, így nem jár az azzal megegyező szabadság).

A megoldásra még várni kell pár hetet, június végén indulhat az uniós oltási igazolvány rendszere, a Covid-19-útlevél. Abban szerepelni fognak az oltások, a tesztek és az, hogy a tulajdonosa átesett-e a fertőzésen. Akkor véget érhet a mostani káosz, hiszen a tervek szerint minden uniós ország kötelezően elfogadja, azaz akkor érjük el azt a pontot, amikor egyetlen útlevélből kiderül, hogy az illető kapott-e oltást vagy sem, és nem az lesz a kérdés, hogy melyik országban adták be. Véget vethet a mostani, naponta változó szabályozások korának. Eljön a szabadság és a szabadságok ideje.