Ez jutott eszembe, amikor olvastam, hogy egy kelet-szlovákiai faluban 350 tonnányi szemétlerakat keletkezett. Nem értek különösebben a szeméthez, de annyit tudok, hogy – leszámítva a kozmikus port – nem magától keletkezik, hanem valaki létrehozza. Hogy ezt ki hozta létre, nem tudni, mert illegális szemétlerakatról van szó. El sem tudom képzelni, mennyi az a 350 tonna, de a kép szerint töméntelen mennyiség, kész szeméthegy. Nem messze tőle vadonatúj, még vakolatlan ház és orgonabokrok. Azt meg végképp nem tudom elképzelni, hogyan lehetséges, hogy egy falu területén öt éven keresztül valakik ennyi szemetet hordtak össze, és senki sem látta őket. Vagy igen, csak valami okból hallgatnak? Vagy nem hallgatnak, csak egyszerűen tehetetlenek?

Én még emlékszem azokra az időkre, amikor a Csallóközben is számtalan helyen volt „sutyiban” kidobott szemét. A nemrég elhunyt Baranyai Lajos újságíró kolléga riportsorozatot is írt erről, fényképekkel dokumentálva a valóságot. Szerencsére a helyzet e tájon sokat javult, bár még mindig vannak, akik nem restellik a természetbe üríteni a szemeteszsákjukat. De nem mindenhol tehetik ezt büntetlenül, mert vannak olyan települések, ahol a lakosság bejelenti, ha ilyesmit történik. Nagyon tetszett nekem egy kisvideó, amit a Facebookon láttam. Az egyik faluban a polgármesteri hivatal alkalmazottai kivonultak a helyszínre, összeszedték az illegálisan odapakolt szemetet, és elfuvarozták az illegális szemetelő házához. Becsöngettek. Senki sem mutatkozott. A kapu is zárva volt. Ekkor fogták a szemeteszsákokat és felsorolva, hogy mi minden található bennük, a kerítés fölött szépen bedobálták az illető udvarára. Kemény, de bizonyára hatásos, vagyis jó megoldás, bólogatott szinte mindenki, akinek elmeséltem a látottakat. Persze volt olyan is, aki sajnálkozni kezdett, mondván, hogyan érezhette magát szegény ember, amikor hazament és ott találta a szemetet az udvarán. Nem a szemetet, válaszoltam erre, hanem a szemetét. Csak egy betű a különbség, de nagyon fontos.

Hatalmas irodalma van a társadalmi kontrollnak nevezett jelenségnek. A közösségek felbomlásának egyik mutatója épp a társadalmi kontroll gyengülése. Egyszerűen mondva: csak magunkkal vagyunk elfoglalva, s egyre kevésbé figyelünk egymásra. Pedig bizonyított tény, hogy ahol működik a társadalmi kontroll, a bűnözés is alacsonyabb.

Ha tudják, hogy bármikor megmozdulhat egy függöny, az zavarja a potenciális elkövetőket. A szemetelőket is. Hacsak nincsenek többségben.