Termékeny időszakot tudhat maga mögött. Először kapott meghívást a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházba, ahol Jozef Gregor Tajovský drámájában, A bűnben láthatta a közönség, majd meghívták Nagyszombatba, ahol A mizantróp című Moliére-darab modern átiratában játszott. Egyszerre két súlyos színpadi szerep, hosszú, színház nélküli évek után. Filmből annál több van a palettáján. Hol a cseheknél dolgozik, hol magyar filmbe hívják, hol több ország összefogásával készülő alkotásban szerepel. Most éppen egy cseh–magyar–olasz koprodukció vár rá, amelynek a felvételei nyáron kezdődnek.

Két súlyos darab próbafolyamatából rángatta ki többször is a járványhelyzet. Mennyire zavarta ez a hol fent, hol lent állapot a munkában?

Amint elengedtem az egyiket, már fogtam is a másikat. A főiskola elvégzése után a szolnoki színházban kezdtem el a pályámat, de tizenhat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét színpadra lépjek. Ráadásul itthon, szlovák nyelven. Tudathasadásos állapot volt ez, hiszen párhuzamosan tanultam a két szöveget. Délelőtt Pozsonyban próbáltam, utána szaladtam a vonatra, és délután már Nagyszombatban álltam színpadon. Másnap reggel pedig utaztam vissza Pozsonyba, a délelőtti próbára. Hol az egyik szöveggel, hol a másikkal küzdöttem.

Közben egy új magyar filmvígjáték, a Hab bemutatóján is megjelent Budapesten, hiszen a női főszerepet, egy bájos, szerelemre éhes cukrászlányt alakít a történetben. Máshogy tanul egy szlovák szöveget a budai lakásában, mint itthon, hazai környezetben?

Itthon talán könnyebb, hiszen benne vagyok a szlovák nyelvi közegben. Ez nagyon sokat számít. A nagyszombati próbafolyamat utolsó fázisában már nem utazgattam. Sokat segített, hogy mindenki szlovákul beszélt körülöttem. Moliére-t mondani még magyarul sem könnyű. Shakespeare-t játszottam már, de Moliére-t, ráadásul szlovákul, most először. Izgultam is néha, hogy mi lesz, ha netán kiesik egy szó? Mit mondok helyette? De úgy megtanultam a szöveget, hogy már visszafelé is el tudnám mondani.

Annyi sok filmszereppel a háta mögött dupla teher lehet hazai kollégák, itthoni közönség előtt bizonyítani, hiszen mindenki árgus szemmel figyeli, színpadon is van-e olyan jó, mint a kamerák előtt. De most egymás után két nagyszerű alakítással kápráztatta el a közönséget.

Az volt talán a szerencsém, hogy nem gondoltam bele, mire vállalkoztam. Már igent mondtam a pozsonyi Nemzetinek, amikor megkerestek Nagyszombatból. Kértem őket, hogy küldjék el A mizantróp Martin Crimp-féle átiratának cseh fordítását, mert az hamarabb megvolt, mint a szlovák. Elolvastam, és rögtön megéreztem a gombócot a torkomban. Megkérdeztem Juraj Bieliket, a rendezőt, hogy tudatában van-e, mire kért fel? Éreztem a fényt, a pozitív tónust a hangjában. Nekem elég, ha tudom, hogy bíznak bennem. Akkor már nem foglalkozom a feladat nehézségével. Színészi vágyaim nincsenek. Legyen komplexebb a szerep, izzasszon meg! A megúszós dolgokat nem szeretem. Hogy elég bejönni, színpadon lenni, mutatós kosztümben forogni… engem ez nem hoz lázba! Ilyen szerepben már nem is szeretnék közönség elé lépni. Csak olyanban, amellyel van mit közölni. És az is fontos, hogy nőként ne kelljen soknak lennem.

Pedig színpadon bizonyos értelemben többnek kell lennie, mint a kamera előtt.

Ezt is kihívásként éltem meg. Hogy vissza tudok-e menni oda, ahonnan elindultam. A színpadra. És ha már ott vagyok, derüljön ki, színészileg mennyit fejlődtem az elmúlt években. Eleinte furcsa is volt minden. Szép, letisztult szöveggel kellett megbirkóznom A bűnben. Aztán eljátszottuk párszor a darabot, és jött újabb két film, egy szlovák és egy cseh. A szobalány és a Szerelem lábujjhegyen. Az utóbbira már a karantén alatt elkezdtem készülni. Balett-tanárnőt játszom a történetben, figyelnem kellett az alakomra. Heteket töltöttem otthon, a szüleimnél, Füleken. Anyám minden földi jóval ellátott, és bizony felfutott rám egy-két kiló. Van egy kis edzőterem a pincénkben, nyújtottam, edzettem, hogy szaladjon le, aminek le kellett szaladnia. Prágában már koreográfus várt rám. Így kezdtem a Covid utáni időszakot, tavasszal.

Egy romantikus cseh vígjátékkal, amelynek hőse, az egykori prímabalerina malmot örököl valahol vidéken, odaköltözik a férjével és hétéves kislányukkal, és a felújításhoz szükséges összeget táncórákkal próbálja megkeresni. Mindeközben válságba kerül a házassága, és az élet váratlan helyzet elé állítja.

Olyan volt ez az időszak számomra, mint egy nyelvi kalandtúra. Tajovský 1912-ben írt egyfelvonásosában, a szlovák realista dráma egyik gyöngyszemében régi szlovák nyelven beszélek, a Szerelem lábujjhegyen Terezájaként csehül, Nagyszombatban Moliére szövegét Ľubomír Feldek fordította szlovákra, ami az ottani kollégáimnak is komoly kihívást jelentett. A szobalányban pedig nyitrai tájszólással kellett társalognom úgy, hogy német és magyar szavakkal volt fűszerezve a szöveg. Ez a szerep ráadásul erős jelenlétet kívánt tőlem.

Filmben epizódszerepet régen alakított.

Az első világháború kitörése előtt, egy magas beosztású, monarchiabeli hivatalnok prágai villájában játszódik a film. Azokban az években, amikor a nőknek még választási joguk sem volt, nem még szabad döntési lehetőségük a szerelemben. Líza a villában szolgáló nők egyike, magabiztosan irányítja a dolgokat, de a tragédia őt sem kerüli el. Nem nagy szerep, mégis izgalmas vonal a filmben. Elolvastam a forgatókönyvet, volt egy elképzelésem az egészről, a forgatás során azonban gyorsan rá kellett jönnöm, hogy itt most minden másképpen lesz, közel sem úgy, ahogy az én fejemben megszületett. Bizonyos mozzanatoknak én nagyobb jelentőséget tulajdonítottam volna, mint a rendező. Csalódott is voltam egy kicsit, ezzel az érzéssel pedig nem könnyű megküzdeni. És nem csak színészileg, emberileg sem! De nem adtam fel. Ebből a helyzetből is sokat tanultam. Ismét megtapasztaltam valamit magamról. Hogy miképpen hat rám, ha annyi főszerep után egyszer csak azt érzem, napokon át statisztaként állok a kamera előtt. A színészi egóm természetesen sokáig háborgott. Nagyon kemény harcot kellett vívnom magammal, hogy elfogadjam a helyzetet. A Mária Terézia című sorozatban sem én voltam a címszereplő. Kaptam egy jelenetet és végeztem, de az a jelenet úgy volt megírva, hogy szólt valamiről. Itt meg azt éreztem, hogy használnak, ide-oda tologatnak anélkül, hogy csinálnék valamit. Sok mindent elhagyott a rendező, ami a forgatókönyvben ott volt. Nem tudott kielégíteni szakmailag, ami bekerült a filmbe, de alázattal végigcsináltam az egészet.

Karel Dobrý személyében viszont kapott egy rendkívüli partnert.

Ő játssza a filmben a villa urát. Ő volt az én vigaszdíjam. Játszottam már vele egy német tévéfilmben. Ott párt alkottunk. Mondtam is neki, hogy ez legyen a folytatás. Az a viszony, amely itt alakul ki köztünk. Eredetileg nagyon szép íve volt a szerepnek. Hogy mennyit mutat meg ebből a film, az engem is fölöttébb érdekel.

Szerepet kapott egy hollywoodi szuperprodukció, a Jack Ryan sorozat harmadik évadjában is, amelyet Chris Pine főszereplésével Budapesten forgattak.

Politikai töltetű akciódráma a film, amelynek minden része más országhoz kötődik. Elkerült az anyagom egy londoni castingügynökséghez, és beleírtak a történetbe, amely Csehországhoz kötődik. Elmentem egy amerikai filmbe Budapesten, ahol a cseh elnöknő német asszisztensét játszottam angolul – cseh akcentussal.

Mi jön ezek után?

Már tavaly kiválasztottak egy lélektani dráma, a Hétköznapi kudarcok főszerepére. Cseh–magyar–olasz koprodukcióban készül majd a film a romániai Grosa Cristina rendezésében. Nyáron kezdjük a forgatást. Egy nő átlagos napját különös robbanások sorozata szakítja meg. Ez az azonosíthatatlan jelenség teszi mérhetetlenül izgalmassá a történetet. Ezt követően Szász Jánossal forgatok Olaszországban, aki Szerb Antal remekművét, az Utas és holdvilágot viszi filmre.

Járvány ide, járvány oda, elmondhatja, színészként még ebben a zűrös helyzetben sem veszített egy évet.

Izgultam azért én is egy keveset. Ápoltam az immunrendszeremet. Ha beléd költözik a félelem, az is gyengítheti rendesen. Nem engedhettem meg a vírusnak, hogy utolérjen, hiszen párhuzamosan dolgoztam több helyen. Borzalmas érzés lett volna, ha valamelyik produkció leáll miattam. Voltak esték, amikor az ágyban fekve feszültem figyeltem, hogyan lélegzem. Vigyáznom kellett magamra.

A szerző a Vasárnap munkatársa