Az tengeri jég kiterjedése 2020 nyarán csak fele akkora volt, mint évtizedekkel ezelőtt – közölte kedden Markus Rex, az Alfred-Wegener Intézet szervezte expedíció vezetője sajtótájékoztatón, amelyen megvonták a múlt év októberében véget ért expedíció mérlegét.

A visszafordíthatatlan globális felmelegedés fordulópontjához érkezhettünk. „A nyári tengeri jég eltűnése az észak-sarkvidéken az egyik első akna ezen az aknamezőn” – hangoztatta Markus Rex.

Húsz ország mintegy 300 kutatója indult a Mosaic expedícióra a Polarstern fedélzetén 2019. szeptember 20-án. A kutatóhajó csaknem tíz hónapon keresztül sodródott a Jeges-tengeren egy jégtáblába fagyva, az útvonalat és a sebességet a szél és az áramlatok által hajtott jégtábla sodródása határozta meg. A kutatók így mérni és dokumentálni tudták a jég teljes ciklusát fagyástól olvadásig.

A 140 millió eurós költségvetésű kutatás mintegy 150 terrabájtnyi adatot gyűjtött és több mint ezer jégmintát.     

A térségben a jég fele olyan vastag volt, hőmérsékletet 10 Celsius-fokkal magasabb, mint amelyet az 1890-es években mért a Fram nevű hajó a norvég Fridtjof Nansen vezetésével – közölték a kutatók.

A kisebb tengeri jégfelület miatt az óceán képes volt nyáron több hőt elnyelni, ezért a jégtáblák kialakulása ősszel a szokásosnál jóval lassúbb volt.

Stefanie Arndt tengerijég fizikus fájdalmasnak nevezte azt, hogy valószínűleg „mi lehetünk az utolsó generáció, amelynek nyáron tengeri jég által fedett Északi-sarkról van élménye”.

A jégből és hóból vett minták az óceánokra, a légkörre, az ökoszisztémára vonatkozó új információkat jelenthetnek a tudósok számára.