Helybenhagyhatta volna az elsőfokú ítéletét, amely felmentette a súlyos bűntény felbujtójának vádja alól Marián Kočnert és legközelebbi cinkostársát, Alena Zsuzsovát. Esetleg úgy törölhette volna ezt a verdiktet, hogy a fellebbezést benyújtó ügyész javaslatára a Specializált Bíróságon új összetételű szenátust neveznek ki a perújrafelvételre. Vagy pedig a megsemmisített döntést meghozó Ružena Sabovát és két bíró társát arra kötelezik, hogy tárgyalják újra az ügyet és vegyék figyelembe az összes feltárt bizonyítékot. A fellebbezésben eljáró bírák az utóbbi lehetőséget választották. Feltehetően azért hagyták meg nekik az ügyet, hogy ne kelljen mindent elölről kezdeni, mert ennek akár évekig elhúzódó per lenne az eredménye. Igaz, a megismételt tárgyalás sem lesz gyors, és utána újabb fellebbezés várható.

Peter Paluda, a Legfelsőbb Bírósági szenátusának elnöke szóbeli indoklásában – melyet részletesebb, írásos elemzés követ – konkrét szakmai kifogásokat hozott fel a korábbi felmentő ítélet kapcsán. A legkeményebb az a szakmai, esetleg morális hitelt is megtépázó mondata volt, hogy a döntésükben felsorakoztatott érvek olykor „nélkülözik az alapvető logikát, többször pedig egymásnak ellentmondóak”. További megállapítása szerint nem tulajdonítottak kellő jelentőséget a két vádlott rejtjeles üzeneteinek, amelyekről egyébként nemrég szakértők derítették ki: amikor Zsuzsová közölte, hogy „kihúzták a fogát”, akkor valójában arról tájékoztatta Kočnert, hogy megtörtént a gyilkosság, megölték Ján Kuciakot. Ugyancsak nem mérlegelték az elsőfokú fokon döntést hozók azt a tényt sem, hogy Zsuzsová vérnyomása bizonyítottan rendkívül magasra ugrott, miután Andruskó Zoltántól megtudta, hogy agyonlőtték a kiszemelt áldozat menyasszonyát is. A laikusok számára is érthetetlen, vajon miért nem tekintették perdöntőnek a gyilkosság megszervezésében tettestársként szereplő férfi minden vallomását, holott ezeket más bizonyítékok is alátámasztották.

A Legfelsőbb Bíróság egyértelmű állásfoglalása után ismét felmerül az a kérdés, vajon mivel magyarázható a tavaly szeptemberben kihirdetett felmentő ítélet, amely több szakértő megdöbbenését, egyúttal pedig az emberek felháborodását váltotta ki. Tévedhetnek-e ekkorát a tapasztaltnak tartott bírák? Netán még mindig ekkora lenne Marián Kočner befolyása? Máig nem vágták le a maffia csápjait? Erre utal Matúš Kostolný is: a Denník N főszerkesztője kifejtette, nem csak arról van szó, hogy sikerül-e végre jogtiszta eszközökkel, belátható időn belül megnevezni a kettős gyilkosság felbujtóját és minden tettestársát. Ugyanis ezzel együtt országunk jelenét és jövőjét sorsdöntően befolyásoló, ádáz küzdelem zajlik a jogállamiság, egyebek mellett a részrehajlás nélküli igazságszolgáltatás megerősítéséért fáradozó, tisztességes közszereplők, illetve a levitézlett, de még mindig szívós utóvédharcot folytató, pozícióikat menteni, törvényszegő cselekedeteiket eltussolni igyekvő, korrupt politikusok, bírák, rendőrök, ügyészek és más, ugyancsak a zavarosban halászók, közéletünket mérgezők között.

A keddi ítélet azt is sugallhatja, hogy nem teljesen helyénvaló a borúlátás, mert a látszat ellenére vannak, s nem is kevesen, akik nem tartoznak a kizárólag önző érdekeiket szem előtt tartó, gátlástalan csörtetők közé. Ugyan a társadalmunk megtisztításáért vívott csata korántsem ért véget, de elszántságukat erősítheti, hogy e kiemelt jelentőségű perben már győzhet az igazság. S nem csak ott.