Gyermekként szinte mindenki arra vágyik, hogy sikeres legyen valamiben. Petőcz Szandra emlékei szerint gyermekkorában neki is nagy vágyai voltak, de sohasem hitte volna, hogy pont ebben a sportágban teljesedik ki, azonban a horgászat iránti érdeklődése igazi szerelmemmé vált. „Ez a szerelem talán mindörökké tart, hiszen már legalább húsz éve annak, hogy először pecabotot fogtam a kezembe. Ahogy az lenni szokott, az ilyesmi nem magától, hanem valakinek a hatására jön. Nálunk ez családi ráhatással kezdődött, édesapám szerettette meg velem ezt a sportágat. A horgászat családi tradíciónak számít, hisz édesanyámon kívül, mindenki nagy odaadással űzi ezt sportágat. Szeretném, ha ez a hagyomány tovább folytatódna, van is rá remény, hiszen a kisfiam, Oliver már most, 4 évesen nagy lelkesedéssel figyeli ezt a különleges sportágat, és már most ügyesen bánik a horgászbottalˮ – mondta az Új Szónak a sikeres horgász. 

Gyerekkori szerelem 

A fiatal családanya elmondása szerint legelőször 7 évesen vett részt egy helyi kisebb megmérettetésen, amelyet több helyi és regionális verseny követett. „Már ekkor a halfogás jelentette számomra a legnagyobb kihívást. Az első sikeres bajnokságom 2015-ben volt, ott lettem először országos szlovák bajnok. Majd 2016-ban megvédtem ezt a címet, a napokban pedig ugyanez még egyszer sikerült. Csodálatos érzés a dobogó legtetején állni, ezt a győzelmet nagyon tudom értékelni, mivel az előző évek bajnokságain csak pár grammon múlt az aranyéremˮ – tette hozzá Petőcz. A Latorca folyó partjára szervezett fotózásunk és beszélgetésünk során kiderült, Szandra nagyon komolyan veszi ezt a hobbinak vélt sportot. Bevallása szerint komoly előkészületet igényel, és ez nemcsak abból áll, hogy kimegy, összerakja a pecabotot, bedobja a horgot és élvezi a szép időt, hanem komoly anyagi, fizikai és szellemi munka társul mellé. Nem utolsósorban egy komoly versenyre való felkészülés is rengeteg időt vesz igénybe. „Az egész szimpla hobbiként indult, de mára megrögzött szenvedéllyé vált. A titka talán annyi, hogy szeretem a kihívásokat, imádom a versengést, és a vízparton töltött idő minden percét. Megtanul az ember türelmes lenni, és elfogadni a hosszas várakozást, de megtanul küzdeni is azért, hogy a lehető legtöbb hal kerüljön a horgára. Nem munkaként, hanem hobbiként könyvelem el az egészet, hiszen ezt szerintem csak így lehet igazán élvezniˮ – mondta Petőcz Szandra, aki az idei ligán családi okok miatt nem tudott részt venni, és ezt borzasztóan sajnálja. Úgy érzi viszont, hogy a mostani országos bajnoksággal járó győzelem minden egyes elszalasztott pillanatot kárpótolt.

Rengeteg munka

A háromszoros bajnok egyébként már több világbajnokságon is megmérette tudását, az idén Hollandiában megrendezésre kerülő versenyre pedig már most megkezdte a felkészülést. Családapaként jól tudom, milyen nehéz úgy szervezni a dolgokat, hogy a család és a munka mellett a szórakozására is jusson idő, ezért nem lepődtem meg, hogy ez Petőczéknél sincs másképp. „Nem könnyű összeegyeztetni a családi életet ezzel a sok edzéssel járó sportággal, de szerencsére minden segítséget megkapok tőlük, így kiegyensúlyozottan tudok összpontosítani a versennyel járó nehézségekre. A női csapatban egyébként nagyon családias a légkör, jól összeszokott a társaság. Természetesen van egy egészséges rivalizálás köztünk, de ez szerintem teljesen normális egy versenysportágbanˮ – mondta Petőcz azzal a megjegyzéssel, hogy teljesen más folyóvízben horgászni, mint állóvízben, mindkettő más-más technikát igényel. „A horgászbotom egy minőségi colmic 11,5 méteres rakósbot, de a győzelem nem teljesen a felszerelés minőségén múlik, hanem a technikán, a pontos beetetésen és a pontos horgászaton. A horgászathoz való feltétlen alázatnál viszont semmi sem fontosabbˮ – zárta Petőcz Szandra.