Itt van például az ügyes melléknév, amely gyakran jelzi azt, hogy valaki nem egészen (vagy egyáltalán nem) tiszta és becsületes eszközökkel jutott előnyökhöz, jelentsen ez anyagi, hatalmi, pozícióbeli vagy más előnyt. A szó hagyományos értelme pedig éppen ennek az ellenkezője: elméleti vagy gyakorlati tudását kamatoztatni tudja, képes a tanulásra, az összefüggések megértésére. Igaz, hogy a szinonimái között a tehetséges, rátermett szavak mellett megtalálható a rafinált, cseles, agyafúrt is, ez azonban nem feltétlenül kell hogy együtt járjon a tudatosan gonosz, szándékosan ártó, másokat kirekesztő, bosszúálló, embereket egymással szembeállító, gyűlölködő jelentésekkel. Akár ilyen szempontból is érdemes elgondolkoznunk azon, hogy milyen politikai környezet az, amelyben élünk. Érthetjük ez alatt a hazai és a magyarországi politikát is. Mennyi kirekesztő, egymással szembeállító és gyűlöletkeltő tevékenységnek vagyunk tanúi már több éve. Itt rögtön bejöhet az Oszd meg és uralkodj! jelszó is, hiszen most a saját életünkben tapasztalhatjuk meg, mennyire működik! Csak ki kell adni a jelszót, és az emberek rögtön beindulnak. Szabadon lehet gyűlölni a szomszédot, a más nemzetiségűt, a bevándorlót, és bárkit, bármilyen szempontból tőlünk eltérőt (de az azonosat is!), akire rámutat a hatalom, mert éppen egy következő népcsoport, csoport került sorra arról a listájáról, amelynek soha sincs vége. A végtelenített listán rajta vagyunk mindannyian. Az, hogy mikor kerülünk sorra, csak a hatalom úri huncutságától függ, na meg a konkrét terveitől. Igaz ugyan, hogy kis szlovák hazánkban most úgy tűnik, káosz van, a háttérben viszont nagyon pontos elképzelése van a hatalmat valóban kezükben tartóknak arról, hogy mit miért tesznek, természetesen a saját hatalmuk érdekében.

Magyarországon más eszközökkel dolgoznak. Néhány év alatt sikerült a magyar kormánynak egymás ellen uszítani szinte mindenkit. Mindenütt klikkek, érdekek feszülnek egymásnak, tele gyűlölettel, miközben nem veszik észre, mennyire kiszolgáltatottak. Elég egy szélfúvás, és másfelé sodorja őket a hatalmi érdek. Észre sem veszik majd, hogyan történt, és megfosztják őket mindentől, amiben addig hittek. Lehet, hogy a megélhetésüktől is. De bizonyára majd akkor is mutatnak nekik egy következő ellenséget, akire emiatt haragudni lehet, ők pedig elhiszik, hogy nem a hatalmasok játszanak velük, hanem megjelent egy következő ellenség, aki veszélyezteti az ő kis életüket.

Sajnálatos módon a magyarországi gyűlöletkeltést az államhatár nem képes megállítani, ugyanúgy hat a „hatumákra” (a határon túli magyarok megnevezése a magyarországi szlengben). A magyar miniszterelnök gyakran hangsúlyozza, hogy ő az egész világ magyarjainak a miniszterelnöke. A szlovák parlamentben lassan leépül minden, amit az előző magyar képviseleteknek sikerült felépíteniük. A legnagyobb mértékben ezt a magyar kormánynak köszönhetjük, hiszen több mint tíz éve a kisebbségi magyarságot is klikkekre osztja, és most végre sikerült elérnie, hogy nincs magyar képviselet a szlovák parlamentben. Ha ezt a politikát folytatja, nem is lesz. Miközben (de csak szigorúan a háttérben) arról beszél, hogy a szlovák környezet gátolja ezt, vagyis megint mutat egy ellenségképet.

És akkor még nem is szóltunk az örök magyar átokról, búsongásról és szenvedésekről, amiért valakinek egyszer fizetnie kell. Éppen most fizetjük meg ennek a „szenvedő, de büszke magyar” politikának az árát! Talán ideje lenne felébredni.