A magyarországi Terrorelhárító Központ embereit is, akik időben lekapcsolták azt a huszonegy éves, tehetős családból származó magyar fiatalt, aki csőbombát akart robbantani a Puskás Arénában. Azt a nyomozók még nem árulták el, hogyan hálózták őt be az iszlamisták.

Münchenben a német–francia meccs előtt egy Greenpeace-aktivista motoros ejtőernyővel, „kick oil out” (számoljunk le az olajjal) feliratot tartva rosszul manőverezett, emiatt több nézőnek súlyos sérüléseket okozott, néhányukat kórházba kellett szállítani. Belegondolni is rossz, ha robbanószerkezettel érkező merénylő csapódott volna a nézők közé.

Garázdálkodtak a rasszisták és más szélsőségesek is. Budapesten szurkolónak aligha nevezhető társaság huhogott, valahányszor színes bőrű francia játékoshoz került a labda. Provokációjuk miatt az UEFA súlyos büntetést szabott ki a Magyar Labdarúgó-szövetségre és a válogatottra. Most azokkal a felháborító esetekkel foglalkozik az Európai Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága, amelyek Londonban borzolták kedélyeinket. Angol ultrák kifütyülték a dán és az olasz himnuszt, gyűlölködő jelszavakat kiabáltak. Valaki lézerrel igyekezett elvakítani a dánok kapusát. A döntő előtt vagy százan a rendőri és a biztonsági kordonokat áttörve nyomultak be a lelátóra. Vasárnap éjjel mélypontként fajgyűlölő bejegyzések árasztották el a közösségi oldalakat, miután három színes bőrű angol játékos is kihagyta a tizenegyest.

Mielőtt másokra mutogatunk, ne feledjük, a közép-európai térségben jelenleg azért nincsenek ilyen botrányok, mert a járvány miatt minimális nézőszámmal rendezhetnek mérkőzéseket. Korábban a Sparta–Slavia meccsek előtt cseh rendőrök ezreinek kellett fenntartani a rendet. A Baník Ostrava szurkolóit a prágai stadionokban „lengyel zsidóknak” bélyegzik. Volt, hogy Budapesten a Fradi ultrái az MTK elleni meccsen a „Megy a vonat Auschwitzba” rigmust rikoltozták, és libát dobtak a pályára. Nálunk sem jobb a helyzet. Régóta tart a pozsonyi Slovan és a Nagyszombat ultráinak gyűlölködése. Kevés olyan hely van Szlovákiában, ahol ne hangzana fel az „Üsd, vágd a magyart” soviniszta kórus, ha a DAC játszik.

Évekkel ezelőtt a tévés meccseken a játékosok felsorakoztak a „Respect” feliratú kapu alatt, sportszerű buzdítást kérve. Újabban néhány válogatott ugyanilyen szándékkal letérdel a fűre kezdés előtt, ahogy évtizedekkel ezelőtt Martin Luther King amerikai polgárjogi harcos tette honfitársai egyenjogúságáért fohászkodva, s ahogy ezt ismét teszik sokan az Egyesült Államokban, mióta egy afroamerikai férfit megfojtott egy rendőr. Orbán Viktor szerint a magyar ember csak Isten előtt, vagy kedvese kezét megkérve térdel le. Boris Kollár pedig „debilnek” nevezte Hamšíkot, aki az írek elleni találkozó előtt féltérdre ereszkedett. Ez a gesztus aligha szorítja vissza a nézőtéri gyűlölködést, melynek társadalmi okait tanulmányok tucatjai elemzik.

Az UEFA rendszerint súlyos büntetésekkel sújtja az érintett nemzeti szövetségeket, amelyek ugyanezt teszik klubjaikkal. Közben az ultrák tovább randalíroznak, legfeljebb a kedvenc szektorukba nem jutnak be egy rövid ideig.

Évekkel ezelőtt éppen az angol szövetség úgy fékezte meg a rendbontókat, hogy a bekamerázta a lelátókat, majd a felvételek alapján kitiltotta őket. Külföldre sem kísérhették el csapatukat. Hasonló intézkedésekre lenne szükség nálunk is, mielőtt az ultrák viselkedésükkel kiszorítják a lelátókról a valódi szurkolókat, amivel halálra ítélhetik az élvonalbeli labdarúgást.