– Kalocsáról indultam, Kecskeméten, a Piarista Gimnáziumban érettségiztem 1988-ban, majd az akkor még kötelező katonaság következett. Egyetemi tanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetemen, villamosmérnök szakon végeztem – kezdi életútja eddigi állomásainak és rektori programjának bemutatását dr. Baranyi Péter.

– Miért a villamosmérnöki szakot választotta?

– Mindig is villamosmérnök és informatikus szerettem volna lenni. Édesapám is villamosmérnök volt. Nem volt kérdés, hogy én is ebbe az irányba induljak. Gyerekkoromban mindenféle elektromos berendezés érdekelt, de építettem számítógépet is. Gimnazistaként latin–magyar nyelvfordító szoftvert írtam, ami a bonyolultabb nyelvi szerkezetet is felismerte.

– Ön ebből a szempontból is jó példát adhat a hallgatóknak, a doktoranduszoknak.

– Az a kíváncsiság vitt előre a tudományos pályámon, ami gyerekkoromban is jellemzett. A legfontosabb eredményeim közül hármat említenék. Megalkottam egy matematikai transzformációt, ami az irányításelméletben külön iskolát teremtett. Egy professzor kollégámmal közösen megalkottam a kognitív infokommunikáció fogalmát és tudományos szemlétmódját, amely mára önálló tudományterület lett. Két kollégámmal közösen találtuk fel és alkottuk meg a virtuális valóság alapú böngészőt. Pályafutásom során több mint száz egyetemen voltam meghívott előadó. Ugyanakkor mindig része volt az életemnek a tudományok és a művészetek közötti kapcsolat, harmónia megteremtésének az igénye. 1997-ben, már a tudományos pályám kezdetén, egy fémekből készült, Schöffer stílusát idéző avantgárd szobromért díjat kaptam. Díjazottként két hétig Cézanne szobájában lakhattam – avat be az új rektor alkotóművészi pályájának különleges sikerébe.

– Milyen szemléletmódot képvisel?

– Eddigi életutam bizonyítja, hogy valódi universitasban gondolkodom. Vallom, hogy a különböző tudományterületek és a művészetek művelése kölcsönösen gazdagítják egymást, ezáltal erősítik az intézményt. Célom, hogy oktatási, tudományos programjaink minél nagyobb része a széchenyis karok együttműködésén alapuljon. Erre már eddig is számos példa volt, említhetném a jogászok és a mérnökök kooperációját az autonóm járművek témakörében. Nagyon fontos, hogy miközben munkatársaink elmélyülnek kutatási területük megismerésében, keressék az együttműködés lehetőségeit más területek művelőivel. Vezetőként fontos feladatomnak tartom, hogy ehhez a közös munkához mindenkinek, minden tudományterületnek, művészeti ágnak egyformán segítséget, támogatást nyújtsak. Közös lehetőségünk és közös felelősségünk, hogy a térség gazdaságának, társadalmának jövőjével kapcsolatos kihívásokra integrált válaszokat tudjunk megfogalmazni.

Gábor Dénes Nobel-díjas tudós híres mondása „a jövőt nem lehet megjósolni, de fel lehet találni”. Egyetemünk térségi szerepét is ebben látom, hogy találjuk fel közösen a jövőnket! Nagy az intézmény felelőssége abban, hogy a térség számára meg tudja határozni, mi lesz öt-tíz év múlva. Amikor a japán Gifu kutatóintézetben és a Hongkongi Kínai Egyetemen tanítottam, vagy Angliában kutattam, olyan dolgokat láttam a laboratóriumokban, amelyek később, néhány év múlva megjelentek a mindennapi életben. A Széchenyi Egyetem tudósai is értik, látják a jövőt, az azt formáló irányokat, amit el kell mondanunk, közkinccsé kell tennünk a térség számára. A cégeknek, a hallgatóinknak, a társadalomnak. Az egyetem dinamikusan fejlődött az elmúlt években, ami már a legnevesebb nemzetközi felsőoktatási ranglistákon is tükröződik. A QS világranglistáján idén először szerepel intézményünk, rögtön a 801–1000. helyen, emellett idén másodszor került a világ legjobbjai közé a Times Higher Education listáján, amely az egyetemeket az ENSZ által megfogalmazott 17 fenntartható fejlődési cél alapján vizsgálja. A további fejlődést segíti, hogy a modellváltás következtében intézményünk a következő időszakban egyre inkább saját lábára áll.

– Mitől szerethető az egyetem?

– Rektori pályázatomban azt írtam, az egyik célom, hogy tekintélyes és szerethető legyen az egyetem. Az utóbbin azt értem, hogy munkatársaink, hallgatóink komfortosan, jól érezzék magukat itt. Épületeink legyenek impozánsak, az általunk nyújtott szolgáltatások pedig nemzetközi színvonalúak. Vallom, hogy a győri egyetem ilyen. Infrastruktúrája bárhol megállja a helyét Európában és a világban. Mert fordítva nem működik: ha egy egyetem nem impozáns, a szolgáltatásai nem minőségiek, az nem igazán szerethető. Arra törekszem, hogy a munkaidő után is színes élettel teli legyen a kampusz. Azt szeretném, hogy a hallgatók „lájkolják” az egyetemet, s amikor diplomával a kezükben elbúcsúznak az alma matertől, visszatekintve, büszkeséggel a szívükben gondoljanak az itt töltött fantasztikus hallgatói évekre. A Széchenyi István Egyetemnek szerencsére nincs kerítése, ami egyrészt a nyitottságát szimbolizálja, másrészt még inkább kihasználandó adottság. Legyünk büszkébbek arra, hogy egyetemünket munkatársaink, a város, a térség közösen hozta létre – mutat rá a rektor.

Winkler Csaba