Be kell vallanom, nem tudtam róla, hogy Barczi Benjámin mennyire sikeres sportoló mindaddig, amíg június végén nem hallottam a világbajnoki szerepléséről. Mire megszerveztük a találkozót, már túl volt egy másik világbajnokságon is. 

A bátyját követte

“Hétéves voltam, amikor a szüleim úgy gondolták, kellene találni valamilyen sportot nekem, így a bátyámmal együtt elvittek az uszodába, de akkor még nem az élsport volt a cél. Annyira megtetszett az uszonyos úszás, hogy idővel a napi szokásommá, az életem részévé vált és talán a legfontosabb helyet foglalja el az életemben” – tudtuk meg a kezdetekről. Barczi Benjámin a vágsellyei KVŠ Barakuda csapatába került, tíz éve tagja annak. További két lány és két fiú tartozik a csapatába, akik közül négyen szlovákiai válogatottak.  Időközben a csapat törzshelyét, a Duslo uszodáját bezárták, így szinte nincs a csapatnak utánpótlása. Benjámin szerint kevesen vállalják, hogy a nehézségek ellenére is kitartsanak az úszás mellett. “Nem is tudatosítottuk akkor, amikor még ott edzettünk, hogy milyen jó dolgunk van. Olyan volt az uszoda, mint a második otthonunk, bármikor, még akár ünnepnapokon is mehettünk edzeni, és ami a legjobb volt benne, hogy ötven méteres medencében úszhattunk, sokszor rajtunk kívül nem is voltak ott más úszók. Megfordult a fejemben már, hogy más helyet keressek, ahol úszhatok, akár külföldön. Magyarországon például sokkal jobb feltételeket biztosítanak a fiatal sportolóknak, ez nagyon meglátszik azon, hogy mindig ott vannak a világversenyeken. Ez viszont nagyon bonyolult lenne. Itt a csapatom, szeretjük egymást, az edzőmmel is nagyon összeszoktunk. Elmondhatom, hogy jelenleg én vagyok a legfontosabb úszója, akiben a legnagyobb lehetőséget látja. Neki köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok, ő nevelt belőlem úszót, ugyanúgy átéli a sikereket és a nehézségeket, mint mi, nem tehetem meg vele, hogy a jobb lehetőségek végett otthagyom. Ezen kívül itt vannak a barátaim, az otthonom, ide járok iskolába, úgyhogy gyorsan el is hesegettem ezt a gondolatot” – árulta el Benjámin.

Nehéz körülmények

Olaszországban a CMAS – Víz Alatti Tevékenységek Világszövetsége (Confédération Mondiale des Activités Subaquatiques) szervezésében Lignano Sabbiadoroban volt a junior világbajnokság június végén, két héttel később pedig az oroszországi Tomszkban a felnőtt világbajnokság. “Ahhoz, hogy kijuthassunk a világversenyekre, el kell érnünk bizonyos teljesítményt. Mivel én teljesítettem a felnőttek számára előírtakat, így elmehettem a felnőttekkel. Jövő nyáron már a felnőtt csapattal készülünk Kolumbiába a világbajnokságra. Az olaszországi versenyre a megszokott hat hónap helyett másfél hónapunk volt a felkészülésre, ebbe kellett belesűrítenünk egy tervet, amely segítségével a lehető legjobb formába kellett kerülnünk. Erre az időre az iskolából is kimaradtam, mert egyszerűen nem volt rá idő. A Covid-járvány nagyon hátráltatott bennünket, hiszen hosszú időre bezárták az uszodákat. A körülményeink amiatt is nagyon nehezek voltak, hogy a közelben nincs megfelelő uszoda, az uszonyos úszáshoz ötvenméteres medence kellene, de ilyenből összesen öt van az egész országban. A felkészülést Nyitrán végeztük, de ott is csak egy huszonötméteres medence három pályáját használhattuk öten. Az uszonyokkal hatalmas hullámokat csapunk, így az is problémát okozott, hogy állandóan nagyon sok víz folyt ki a medencéből. A versenyre való felkészülésnél az az ideális, ha mindnyájunknak saját pályája van, mert vannak köztünk rövid- és hosszútávú úszók, mindenkinek egyéni edzésterve van. Kénytelenek voltunk úgy beosztani a három pályát, hogy mind az öten haladni tudjunk a felkészülésben. Poprádra és Zsolnára mentünk el edzőtáborba, ami nagy segítséget jelentett. A legfontosabb fejben eldönteni, hogy minden nap ötkor felkelek, elutazom az edzésre, akkor is beleugrom a hideg vízbe, ha még mindig fáradt vagyok és két órán keresztül a maximumot fogom teljesíteni. A sportolók általában azt mondják, hogy a sport számukra életforma, de sokkal nehezebb akkor, amikor az ember már ott van a medence szélén, mert akkor, az adott pillanatban kell teljesíteni. Hatalmas akarat kell hozzá, hogy a mostban kihozzuk magunkból a lehető legtöbbet. Ha már iskolába sem járok emiatt és szinte semmi másra nincs időm mellette, akkor mindent beleadok. Ha szenvedek is, akkor is végigcsinálom” – részletezte az úszó. Elmondta, hogy ekkora kihagyás nem volt a tíz év alatt, mint a járvány idején. Tavaly megvolt benne a szlovák rekord elérése, de nem volt lehetőség bebizonyítani a fél év kényszerpihenő után. “A lezárások alatt igaz, hogy megpihentünk, de nem volt könnyű megélni. A változás, lehet jó is meg rossz is, de mindenképpen nehéz. Ha végig tudtunk volna edzeni a 2020-as év végén és 2021 elején, akkor nagyon nagy dolgokat tudtunk volna véghezvinni a csapattal, ezt nagyon sajnáljuk” – mondta. Ahhoz, hogy edzésben tartsa magát addig is, amíg nem mehetett az uszodába, otthon minden reggel futott tanulás előtt, este pedig súlyzókkal tornázott.

A sportolás feltételeit a szüleiteremtik meg számára

Minden relatív

A világbajnokság előtt elmondása alapján minden edzésen a versenyszámáról beszélgettek, méterenként átvették, hogyan fogja leúszni a távot, ugyanakkor végig maradt benne némi bizonytalanság, mert nem tudta, mi vár rá, hiszen ki sem tudta próbálni, milyen egy igazi ötvenméteres versenymedencében úszni. “Hosszú idő után feloldották a járványügyi korlátozásokat, majd egy héttel később kihirdették, hogy másfél hónap múlva lesz a verseny. Kicsit nehezen éltem meg ezt az időszakot, mert a felkészülés alatt hirtelen elvágtak a barátaimtól és a megszokott életemtől. A napi két vizes edzés mellett száraz edzések is voltak, mind nagyon intenzív, sok stresszel járó volt. Oda kellett figyelnem a helyes étkezésre, táplálékkiegészítőt, vitamint is szedtem, mégis nyolc kilót fogytam, akkora volt a megterhelés, bár úgy éreztem, az erőnlétem nem lett rosszabb. Ebben az időszakban mindig sok bennünk a görcs, a megfelelési kényszer, mindenki szeretné bizonyítani, hogy mindig többre és többre képes. A mélypontokat általában az jelenti, amikor az edzésen rosszabb időt úszom, mint előző nap. Erre általában van logikus magyarázat, amiből tanulni kell. Ilyenkor mindig a jövőmre gondolok és arra, hogy az ilyesmi nem állíthat meg. Elmondhatom, hogy tíz év tapasztalat után fel tudom dolgozni az ilyesmit, de amit a legnehezebb feldolgozni, az az, amikor egy ilyen felkészülés után, végül nagyon elrontottam a 100 méteres távot a világbajnokságon. Az volt a legrosszabb, hogy látva az eredményeket, tudtam, hogy az megvan bennem és akár ötödik is lehettem volna, de csak a tizenötödik lettem. Nagyon rástresszeltem, mert hosszú idő után az első százas versenyt úsztam. Igaz, hogy ilyen időt az én kategóriámban Szlovákiában senki nem úszik, de számomra ez gyenge teljesítmény volt, mert a saját legjobb időmet sem úsztam meg. Nagyon szomorú lettem ettől. Úgy éreztem, hogy egy mély árokba zuhantam, hogy felesleges volt minden megtett erőfeszítés, másfél hónapnyi szenvedés, és innen nem fogok már kimászni. A barátok, a szüleim, az edzőm próbáltak támogatni, azzal biztattak, hogy a másnapi 200-as szám jobb lesz. A világbajnokságon az volt a célom, hogy bekerüljek a legjobb nyolc közé, hogy döntőbe juthassak. Úgy gondoltam, ez a százason fog sikerülni, de végül úgy alakult, ahogy mindenki megjósolta, hogy a kétszázason sikerült ezt elérni. Ez kisegített a mélypontról és szinte el is felejtettem, hogy nem sikerült a százas” – mondta el mosolyogva. Barczi Benjámin a világ 22 országának legjobbjai között lett nyolcadik a junior kategóriában. Hozzátette, ez harminc versenyzőt jelent, mert országonként legfeljebb két versenyző vehet részt a világbajnokságon minden számban. 

Hiányoztak a barátok

Az eddigi legnehezebb felkészülési időszakában az is megnehezítette a dolgát, hogy közösségi ember lévén hiányoztak neki a társas kapcsolatok, igyekezett a barátokkal kontaktusban maradni, de szinte csak üzenetküldő alkalmazásokon keresztül volt erre mód. “Mindig írták, hová mennek, merre csavarognak, nekem pedig otthon kellett maradnom, hogy azt a kevés időt, ami erre jutott, pihenéssel tölthessem az edzések között. Igaz, hogy nehéz volt, de hozzászoktam már, hogy erről szól az életem, ilyen időszak is van, de túl kell magam tenni ezen. Jelenleg az úszás a legfontosabb feladatom, és mindent meg kell tennem azért, hogy elérjem a céljaimat, egy napra sem hagyhatom el magam. Egyelőre megtehetem, hogy csak a sportra koncentráljak. Hatalmas segítséget kapok a szüleimtől. Amíg ez így lesz és támogatni fognak, illetve két-három évig még biztosan szeretném folytatni, de valószínűleg, ha egyetemre megyek, abbahagyom az élsportolást. Eddig is a tanulás volt az első helyen, ami csak arra a bizonyos másfél hónapra változott meg. A két világbajnokság egymás után sok volt, főleg az oroszországi út volt nagyon fárasztó, ezért adtam magamnak két hét pihenőt” – tette hozzá.

Kevés a törődés

Elmondta, hogy előfordulnak sérülések is, mivel az uszonyok nehéz, kemény műanyagból készülnek, az uszonyosúszás nagyon megterheli az ízületeket, mindenkinek megvan a gyenge pontja, Benjámin vállműtéttől tart. “A sportolás egészséges, de az élsport már nem az. Szerencsére izom-, vagy ínszalag szakadásom eddig nem volt, de a vállizmaim túlságosan megnyúltak, emiatt most kényszerpihenőt tartok. Sajnos Szlovákia nem törődik eléggé a fiatal sportolóival. Az ilyen problémákat megfelelő rehabilitációval lehetne orvosolni, vagy elkerülni a komolyabb sérüléseket, műtéteket, de erre más országokhoz képest nem fordítanak elég figyelmet. Hatalmas teher hárul a szülőkre, anyagi is, hiszen drága felszerelésekre van szükségünk, de ha csak azt vesszük, hogy naponta kétszer edzésre kell menni, az négy utat jelent Vágsellyére, ahonnan az edző visz tovább a nyitrai uszodába. Ez állandó szervezést, tervezést igényel. Ha versenyre, edzőtáborba megyünk, az utat, a szállást, az ellátást is magunknak kell fizetni, állami támogatást alig kapunk annak ellenére, hogy a világversenyeken válogatottként veszünk részt, nem a saját klubunkat képviseljük. Nem eléggé ismert és elismert sportág az uszonyos úszás, sokan nem is tudnak a létezéséről” – fejtette ki.

Négy tizedmásodperc

Barczi Benjámin rövidtávú úszó, vagyis 100 és 200 méteren versenyez. “A legfontosabb számomra a 100 méteres táv, ebből szeretném megdönteni a szlovák rekordot, amelynek eléréséhez most 4 tizedmásodperc hiányzik. Nagyjából húsz éve nem döntötte meg senki ezt az eredményt. Még a 18. születésnapom előtt, vagyis a junior kategóriában szeretném ezt megvalósítani. Októberben lesz a szlovákiai bajnokság, amelyre már most elkezdtük a felkészülést. A két négy-négy napos világbajnokság rendkívül kimerítő volt, két hét pihenő után el kellett kezdeni a felkészülést, mert az októberi lesz az idei legfontosabb versenyünk. Nagy reményekkel megyek oda. Arra készülök, hogy a százason sikerüljön a rekordot megdönteni, hogy lefaragjam azt a bizonyos négy tizedet” – beszélt a céljairól a fiatal sportoló. 

Kemény nyár

Ezek eléréséhez az kell, hogy a nyári szünidő minden napján öt órakor felkeljen, a könnyű, de sok energiát adó reggeli és az elmaradhatatlan kávé után elmenjen a kétórás edzésre, amely után pihenő következik, majd 18 órakor még egyszer megismétli. A versenyt megelőző este imádkozni szokott és megbeszéli magával, hogy másnap mit szeretne elérni. “Amikor a rajtnál állok, akkor tudom, hogy egyetlen esélyem van, és nagyon könnyű elrontani bármit, de nem ronthatok el semmit. Ez a tudat nehéz, de a tapasztalat segít abban, hogy legyőzzem a stresszt” – fogalmazott Barczi Benjámin. Hozzátette, hogy a versenynapokon nem szokott sokat beszélni, közvetlenül a verseny előtt jobb, ha nem szólnak hozzá, és a rajt előtt mindig iszik egy kis korty vizet a vízből.