Már a bőrünkön érezzük a klímaváltozást a Föld legérzékenyebb részein, ám a legkitettebb területek gyakran fejlődő országokban vannak, ahonnan kevesebb hírt kapunk, így nem érezzük magunkénak a problémát. Hogy áll a szolidaritásunk azokkal, akik az Egyesült Államok egyik leggazdagabb államában, Kaliforniában szembesülnek életmódunk klimatikus hatásaival?

A Sziklás-hegységből a Csendes-óceánba igyekvő Colorado folyó és az azon épített erőmű- és gátrendszer újabb kiszáradási küszöböt ért el. Az 1930-as években épített szövetségi erőmű és tározó, amely a Lake Meadhez tartozik, történetében először vízhiányt jelentett be. Ez a szövetségi intézkedés automatikusan komoly vízkorlátozások bevezetését jelenti a folyó további szakaszán, Mexikóval bezárólag, ahol végül a Kaliforniai-öbölbe ömlik. A Lake Powell környékén hasonló a helyzet, azzal a további súlyosbítással, hogy az évi 5 milliárd (!) kilowatt óra áramot termelő Glen Canyon erőmű működése is veszélybe került. Több százezer háztartás elektromos ellátását biztosítja. A korlátozások miatt csökkennek az arizonai farmerek által elérhető vízkészletek is, és félő, hogy a talajvíz még durvább kiaknázását választják, ha csökken a felszíni vízhozam.

Szakértők szerint több mint ezer éve nem látott szárazság jön, a vízszintek 2022-ben sem fognak emelkedni, sőt: a híradókból ismert bozóttüzekkel, a felmelegedő óceánnal és a csökkenő biodiverzitással csak romlik a helyzet. Hogy az amerikai nyugati part ráadásul két tektonikus lemez találkozására épült, ahol rendszeresek a földrengések és éppen megint egy nagyobb ciklusból várható komoly földmozgás, már csak színezi a természeti katasztrófák képét.

Aki ezen a vidéken autózik, hétköznapi módon szembesül mindezzel. A sebesség betartása mellett arra intő közúti üzeneteket lát, hogy spóroljon a vízzel, zuhanyozzon okosan, zárja el a csapot fogmosás közben. Elhalad az autója olyan területek mellett, ahol a leégett bozót és erdő még messze nem tudott regenerálódni, holdbéli táj benyomását kelti. Sok ezer hektár áll lángokban, amelyről folyamatosan tájékozódhat a lakosság a tűzoltóság oldalán (Fire Cal – https://www.fire.ca.gov/).

Egy hete 104 (!) tűzvészt tartottak nyilván az USA-ban, ezek közül 11-et Kaliforniában. Az ország történetének második legnagyobb tüze, a Dixie, eddig több mint 660 ezer hektárt emésztett fel, több mint ezer épülettel. A Caldor a másik tomboló tűzvész, amely miatt El Dorado megyében szükségállapotot hirdetett a kaliforniai kormányzó. Ilyenkor rendszeresek az áramkimaradások, mivel a vezetékrendszert is elkapja a tűz, egy kidőlő fa, vagy egyszerűen biztonsági okokból szakaszokat áramtalanítanak. Most pedig képzeljük el, amikor egy távoli füstfelhőt látva észrevesszük, hogy otthonunkban nincs áram…

A klímaváltozás a fejlett világot ugyanúgy utoléri, mint a fejlődőt. A felelősségünk ráadásul nagyobb, hiszen a nyugati életmódnak a legnagyobb az ökológiai lábnyoma. A mi életünkre ez közvetlen hatással van, a következő generációról nem is szólva. Az élelmiszer-biztonságról és az árakról. A levegőminőségről és az éghajlati ingadozásokról. Folytathatnánk a sort, mindenki tegye meg saját preferenciái szerint, csak arról ne feledkezzen el, hogy ebben a klímarendszerben minden mindennel összefügg, nem lehet csak egy dologra korlátozni a beavatkozást. Ezért jutnak oda a most még radikálisabbnak számító próféták, hogy tényleg életmódváltásra lesz szükség ahhoz, hogy egyáltalán megmaradhassunk a bolygónkon.