Szerintem a válasz nagyon egyszerű: kiesett a képből az az erő, ami eddig féken tartotta ezeket az indulatokat. Ez az erő pedig a Híd. Az egy évtized alatt, amíg a Híd a parlamentben volt, szinte teljesen eltűntek a színről az efféle konfliktusok, sőt, folyamatosan a kisebbségi jogok kiterjesztése volt a napirenden. A párt ellenfelei ezt a javulást igyekeztek valamiféle véletlenként beállítani – hogy a szlovák-magyar viszony eleve jobbra fordult volna a Híd nélkül is, hogy ez Orbán Viktor eredménye és a többi. Aki akart, ennek egész eddig hihetett. Innentől viszont ez az érv tarthatatlan.

Az elmúlt másfél év ugyanis pontosan megmutatta, mégis mire volt jó a Híd. Arra, hogy Szlovákiában emberek ne azzal kell, hogy törődjenek, hogy ki mikor kit sért meg, vagy hogy kinek milyen nemzetisége van, hanem sokkal inkább azzal, hogyan lehet egyről a kettőre lépni azokban a régiókban is, ahol ezek a nemzetiségek együtt élnek. Arra, hogy a napirendről lekerüljenek a provokációk, az erőfitogtatások, a gyenge dumák, és a kis lépések politikájának képében a konkrét problémamegoldás kerüljön a középpontba. Mindezt egy nyugodt, mérsékelt, megbízható politikai stílusba csomagolva, ami évtizedeken át Bugár Béla védjegye volt az itteni politikában.

A teljes blogbejegyzést ITT olvashatják el.