Mert ugye egy bölény, amely nem ért emberül, biztosan megrökönyödne, akár meg is botránkozna, hogy milyen alapon használom a farkasszem kifejezést, mikor van neki saját szép bölényszeme, és ő, aki némely emberi nyelveken nem bölény, hanem bizon, bizony azzal néz. A bölényszem mellesleg, persze megint csak emberi szemmel, hasonlít az ökörszemre, bár nagyon megkevernénk szegény bölény busa fejét, ha elárulnánk neki, hogy az ökörszem madár is lehet. De az emberek között is előfordulnak hasonló, a nyelvek különbözőségéből fakadó félreértések. Néha egyetlen betű is elég.

Egyszer a Pozsonyi Líra dalfesztivál vendége volt a népszerű Romina Power és Al Bano énekes házaspár. A fesztivál szereplőivel az újságírók sajtótájékoztatókon találkozhattak, ezek időpontját a szervezők felírták krétával egy nagy táblára. Aznap csak Al Bano neve szerepelt a táblán, mert a felesége a hivatalos magyarázat szerint a repülőgépen halat evett és elrontotta a gyomrát. De talán nem is attól volt rosszul, ugyanis nemsokára kiderült, hogy már akkor kisbabát várt, akárcsak e sorok írója. Ez lett a házaspár harmadik lánya, viszont az első lányuk később eltűnt. Ám akkor még gyanútlanul boldogok és nagyon szerelmesek voltak, ami azonnal látható volt, amint megjelentek, mert végül Romina is eljött a sajtótájékoztatóra. Leült és észrevette a táblát, rajta a férje nevét, ami birtokos raggal volt ellátva – Al Banónak a sajtótájékoztatója, vagyis szlovákul tlačovka Al Bana –, és rögtön kifogásolta, hogy rosszul írták, mert ő nem Al Bana, hanem Al Bano. A szervező elmagyarázta, hogy ez nem elírás, de végül ronggyal letörölte a második „a” betűt és Romina elégedettségére „o” betűre javította. Az újságírók jókat derültek, mindenki boldog volt, a házaspár is. Ám a sajtótájékoztató után a menedzserük kegyetlenül lehordta a szervezőket, hogy nem tudják, hogy hívják a világhírű énekest…

De egy nyelven belül is akadhatnak nem is egybetűnyi, hanem egy-ékezetnyi félreértések. Megismerkedésünk kezdetén a jövendő férjemmel busszal utaztunk valahova. Felszálltunk a járműre, lerakodtunk, s kijelentette, hogy még elugrik, vesz sajtot. Akkor még nem ismertem a szokásait, s magamban elcsodálkoztam, hogy miért olyan fontos neki az a sajt. Aztán megjelent, kezében a napi sajtóval. Mentségemre szolgáljon, hogy a sajtót én a mai napig újságnak nevezem…

Kedves bölények, bocs ezért a kis nyári elmélkedésért, de tudjátok, mi, emberek is szeretünk bogarászni!