Május elejétől július végéig kisebb szünetekkel a Fame című, világhírű musical kötötte le a napjait a Székesfehérvári Vörösmarty Színházban, Hargitai Iván rendezésében. A darab hivatalos bemutatója szeptember 11-én lesz, de július végén már tartottak egy házi bemutatót a helybéli egészségügyi dolgozóknak. Hálája jeléül a színház ajánlotta fel nekik az előadást.

Tóth Károly pályáján nem ez az első musical. A padlásban két városban is játszott. Kassán Üteg szerepében lépett közönség elé, Komáromban Barrabást és Révészt alakította. A Jókai Színházban Röné is ő volt a Made in Hungáriában, Sir Kán A dzsungel könyvében, de a Kabaré Konferansziéjaként is táncolt-énekelt nem keveset. Jól áll neki a zenés műfaj. Született bonviván. Magánemberként az élet szerelmese, színpadon a lekörözhetetlen szívtipró, zenés vígjátékok szenvedélyes hőse. Ének- és tánctudás terén azonban a Fame a legmagasabb fordulatszámot követeli tőle.

„Nagyon szeretem a musicaleket. Játszani ugyanúgy, mint utazás közben, a kocsiban hallgatni. Szerencsére megfordultam egy-két társulatban, ahol musicaleket is játszottunk, de Székesfehérvár nagyon erős kihívás volt most. A pozsonyi színművészeti egyetemen a zenés képzés a budapestihez képest, finoman szólva, sokkal gyengébb. Kevés énekóránk volt. Nekem a zenés műfajt, a zenés színészetet a színpadon kellett elsajátítanom. Mély vízbe viszont most dobtak, a Fame-ben. Nagyon sok dal, kórusrész, vokál és szóló jutott a darabban, és temérdek mennyiségű koreográfiát is meg kellett tanulnom. Ráadásul nagyon tehetséges, zömében nálam sokkal fiatalabb kollégákkal, ami már-már ijesztő volt számomra. Néha fel is tettem magamnak a kérdést, és ezt a lehető legőszintébben mondom, hogy mit keresek itt? A szereplőgárda három-négy körös casting után állt össze. Háromszáz jelentkező közül válogatták ki a legjobbakat. Tényleg nagyon jó minőségű csapat tagja lettem. Hargitai Ivánnal már Komáromban is dolgoztam Heltai Jenő vígjátékában, a Naftalinban. Az alapján hívott meg a válogatásra.”

Nem volt egyszerű helyzete, állítja. Eddigi pályája talán legnehezebb próbafolyamatát élte meg Székesfehérváron.

„Fizikailag annyira megterhelő volt az egész, hogy szavakba alig önthető. Rovó Tamás volt a koreográfus, és ahhoz, hogy már a házi bemutatóra el tudjuk érni a maximális fordulatszámot, napi tíz-tizenkét órás táncpróbákat is tartott. Volt, hogy szabad nap nélkül, hosszabb szakaszokban dolgoztunk. Rengeteg energiát vittünk a végeredménybe. Nem tagadom: voltak mélypontjaim. Nem egyszer a teljes kifáradás szélén álltam. Azt mondtam, feladom, nem tudom folytatni, tovább csinálni. A végére egyetlen hajtóerőm az volt, hogy bizonyítani akartam önmagamnak, hiszen ebben a társaságban ketten vagyunk harmincévesek, a többiek jóval fiatalabbak nálunk, tizen- és huszonévesek. Ők tele energiával táncolnak, énekelnek, mellettük pedig érzem a korkülönbséget, akárcsak az operettszínházi kollégám.”
Tyron Jackson, a Fame egyik hőse, fekete srác. Ez külön kihívás volt Tóth Károly számára. Azért is, mert „fehéren” hozta a figurát.

„A temperamentuma, a belső dinamikája fontos a karakternek. A fekete vére. A bőrszín mellékessé vált, nem kell feketére festenem magam. A vérmérsékletet kell megmutatnom. Tyron egyébként az utca gyereke, nagyon egyszerű srác, tanulatlan, de a mozgását tekintve baromi tehetséges. Eszméletlenül jól táncol, amit el kell hitetnem a nézőkkel. Két és fél óra az előadás, és egyetlen percre sincs időm megpihenni. Kaland, konfliktus, szerelem… van sok minden Tyron életében, amit hitelessé kell tennem.”

A Barátok közt forgatását március utolsó napján fejezte be, de munkája utána is volt, nem került légüres térbe.

„Mindig nagy szeretettel fogok visszagondolni a sorozatra, hiszen a forgatásnak köszönhetően rengeteget tanultam a filmes szakmáról, a filmgyártásról. A későbbiekben ennek biztosan nagy hasznát veszem. Sőt, már vettem is. Bekerültem egy újabb sorozatba, de erről még nem beszélhetek, köt a szerződés. Éreztem is magamban azt a tudást, amelyet a Barátok közt felvételei során szívtam magamba. És vár rám egy következő, tízrészes sorozat, de az már Pozsonyban, Molnár Csaba rendezésében, a szlovákiai magyarok életéből. Két dolog miatt is izgalmas lesz számomra. Magyarul is, szlovákul is beszélek majd benne, és nem egy partnerem az egyetemi csoporttársaim közül kerül be a történetbe. Öt-hat év után igazán kellemes érzés lesz újra azokkal dolgozni, akikkel együtt tanultam annak idején. Ezt várom a legizgatottabban az összes feladat közül. Már az idén elkezdtük volna a forgatást, ha a pandémia lehetővé tette volna. Így viszont a jövő év elején kezdünk.”

Ősszel, ha a helyzet engedi, visszatér azokba az előadásokba, amelyek műsoron maradtak különböző színházakban. A budapesti Nemzetiben az Egri csillagokban fog újra játszani, de számol Komárommal is, Dunaújvárossal is, ahol már egy újabb darabban, egy magyar–szlovák–ukrán koprodukcióban kapott szerepet.
Nyaralásra nem sok ideje jutott. Egy hetet töltött a horvát tengerparton.

„A Fame intenzív próbafolyamata után nem volt könnyű átállni pihenő üzemmódra. Azok után, hogy három hónapig reggel fél hétkor keltem, és egész idő alatt készenléti állapotban volt a testem, furcsa volt megszokni a teljes szabadságot. De sikerült szépen lenyugtatni az idegrendszeremet, és élvezni a nyaralás teljes pompáját. Barátommal, színészkollégámmal, Béhr Marcival vágtunk neki az útnak. Sátoroztunk, kempingeztünk, úsztunk, búvárkodtunk, bicikliztünk, jókat ettünk-ittunk. Éltük a kis legényéletünket a festői Krk szigetén.”

Amióta hazajött, a cégével foglalkozik. Ott is van munkája bőven. Saját stúdiójában készít hangalámondásokat különböző filmekhez.

„Az elmúlt hónapok során felgyülemlett sok tennivalóm, ezt most mind be kell hoznom. Augusztus második felében pedig még szeretném meglepni magam egy négy-öt napos marseille-i kiruccanással. Most megyek először Franciaországba, ráadásul rokonlátogatásba. Ki tudja, mit hoz a holnap, a várható negyedik hullám. Könnyen lehet, hogy ismét lezárják a határokat. Ezt az utat még szeretném megtenni. Marseille után pedig a Kassához közeli Pányokra költözöm, a szüleim nyaralójába. Ott fogom élvezni a nyár hátralevő részét. Onnan utazgatok majd Budapestre, egy-egy színházi előadásra. Úgy tervezem, másfél-két hónapra a bázisomat is átrakom vidékre. Pányok mindig jót tesz nekem. Ott valahogy gyorsan megnyugszik a lelkem.”