Hiába, már nagyon régen nem történtek ráncfelvarró és átfogó reformok. Az igazságügy reformja akadozik, a kórházreform erős akadályokba ütközik, Igor Matovič belengetett adó- és járulékreformja pedig azelőtt elhalt, hogy egyáltalán tálalta volna. Valószínűleg elment tőle a kedve, mint a diplomamunkája megírásától.

Milan Krajniak munkaügyi miniszter nyugdíjreformja azonban még játékban van, a parlament e hónapban járja körül a témát. Nagyon lényeges területről van szó, hiszen hosszabb távon mindannyiunkat érint, ráadásul gyors korrekcióra szorul a rendszer, mivel a 2020-as parlamenti választás előtt a Smer és a Szlovák Nemzeti Párt gyakorlatilag feldúlta a nyugellátást a nyugdíjplafon, a radikálisan megemelt minimálnyugdíj és a 13. nyugdíj bevezetésével. Azóta éves szinten legalább 1 milliárd eurós pénzinjekcióra szorul a nyugellátás finanszírozása, magyarán dotáció nélkül még a visszafogott mértékű 13. nyugdíj kifizetésére sem futja.

Az tehát rendben van, hogy eltörölnék a 64 éves nyugdíjkorhatárt és az átlagéletkor kitolódásával nőne a nyugdíjkorhatár is. Persze fel lehet szisszenni, hogy ugyan ki akar olyan sokáig dolgozni. A felszisszenőknek jelezzük, hogy a rendszerváltás óta az átlagéletkor is bő 5 évvel hosszabbodott. Ami viszont nincs rendben, hogy 40 év munkaviszony után nyugdíjba lehetne vonulni, vagyis akár 58 évesen is. Ez csak tovább terheli a rendszert, igaz, ilyen esetben az öregségi juttatás mértéke is érezhetően kisebb lesz.

A legnagyobb probléma az úgynevezett szülői bónusszal van – a gyerekek bérük 5 százalékát adhatnák a szüleiknek, ami éves szinten legalább 500 millió eurós lyukat ütne a Szociális Biztosító kasszájába, és ez az összeg évről évre egyre csak növekedne. Kis probléma, hogy akinek a gyerekei külföldön dolgoznak, azok így nem támogathatnák a szüleiket, a gyermektelenek pedig teljesen kiesnének e juttatások köréből.

A nagy probléma viszont az, hogy példátlan módon Igor Matovič pénzügy- és Richard Sulík gazdasági miniszter egyaránt ostorozza a koncepciót: az előbbinek a nagy hiány, az utóbbinak meg a deficitet kissé csökkentő tervezett adóemelés nem tetszik. Ugyanis Krajniak eltörölné a havi 7600 eurónál magasabb keresetűek járulékbefizetési plafonját, akik viszont cserébe nem kapnának magasabb nyugdíjat, hiszen annak felső határa a mindenkori átlagbér közel 2,5-szöröse. E megoldás akár alkotmányba ütköző is lehet.

Nem véletlen, hogy a munkaügyi minisztérium által tálalt reformtervezet több mint 250 szakmai észrevételt kapott a munkaadóktól, az egyes szaktárcáktól és a Költségvetési Tanácstól, és mindez csupán az első, az állami nyugdíjpillért érinti.

A Fico-kormányok által szétbombázott második nyugdíjpillér versenyképessé tétele külön történet. Amióta 2013-ban egy tollvonással az úgymond garantált, ezért alig kamatozó alapokba tolták át a megtakarítások javát, azóta az ott pihenő összeg bő 3 milliárd euróval marad el attól a szinttől, mint amit a kissé kockázatosabb, ám határozottan jobban kamatozó alapok nyújtottak volna.

Bármilyen is lesz a nyugdíjreform végkimenete, egy biztos, hogy lépni kell. Ugyanis az Európai Unió helyreállítási alapja megköveteli a nyugdíjrendszer hosszú távú finanszírozhatóságát. Ha e feltételnek nem felelünk meg, akkor Brüsszel módfelett bőkezű pénzeszsákjának száját behúzzák Szlovákia előtt.