Az ok nélkül lázadót. Az óriást. Most, hogy Raszputyint táncol, megszállottságával, erőteljes karakterével, ellentmondásos egyéniségével vele is rokonítják. A cári udvar nagy manipulátorával. Van is ebben nem kevés igazság, mondhatnánk, elvégre Szergej Polunyin maga is óriási manipulátor. Csakhogy ő a táncával, elképesztő kisugárzásával, a zsenialitás varázsával manipulál. Azzal, amire csak a legnagyobbak, a kiválasztottak képesek.

Az ukrajnai Herszonból nyolcévesen került Kijev balettiskolájába. Kiskora óta sportolt, tornázott, míg egy elhúzódó tüdőgyulladás és a tanteremben örökké szálló por miatt az édesanyja jobbnak nem látta, ha a fia inkább balettra jár. Ha már egyszer olyan remek a mozgása! A helyzet akkor vált problémássá, amikor a balettmesterek tanácsára káprázatos tehetsége révén London felé vette az irányt. Tizenhárom évesen bekerült a Királyi Balettintézetbe. Ösztöndíjat kapott, de mert London drága város, és az édesanyja nem hagyhatta teljesen magára, ott kellett, hogy legyen vele, elengedhetetlen volt az otthoni támogatás. Tizenkilenc évesen már vezető táncosa a Királyi Balettnak.

Hogyan segítette a nagymamája és az édesapja? Tudta-e, mekkora áldozathozatal ez a részükről? Mire döbbent rá Polunyin huszonkét évesen? Mit közölt akkor a Royal Ballet igazgatójával? Miről számoltak be másnap a vezető brit napilapok címoldalon? Mi volt, ami ezután következett? Hogy került a mellkasára Putyin portréja, és mit gondol erről ma? Kinek, minek a hatására kezdte el folytatni a táncot? Mivel rombolta porig nem is olyan régen az imidzsét? Mit mondott, mielőtt Budapesten, a Margit-szigeti Szabadtéri Színpadon lépett közönség elé a Raszputyin címszerepében?

A már megvásárolható Vasárnapban ezekre a kérdésekre is választ kapnak Szabó G. László írásában.