Közben nézegettem a gyülekező tömegről bejátszott képeket. Megörültem, amikor felvillant a szenciek zászlója, később pedig Molnár Tamás atya, akinek személyében jelképesen mi, pozsonyi magyar katolikusok is jelen lehettünk a szertartáson. Nagyon tetszett a szőke, lófarkas, lazán, de magabiztosan előretörő testőrnő, minden bizonnyal a papamobilt kísérő „bodigárdok” főnöknője, és az a – szentatya kísérői között egy rövid pillanatra feltűnő – „ministráns” is, akinek ott volt a drót a fülében. Gondolom, ez a testőr haláláig emlegetni fogja, hogy „amikor a pápának ministráltam…” Más apró mozzanat is megragadott: a fehér kalapok, mintha megannyi szentlélek-galamb szállt volna az emberek fejére. Az áldozati ajándékokat vivő népviseletbe öltözött asszonyok hiperszéles szoknyája – ez aztán a termékenységszimbólum! –, a kisfiú, amint Ferenc pápához érve legényes mozdulattal lekapta fejéről a kalapot. Majd az operatőr egyik szép pillanata, egy örök klasszikus: az imádkozó anya, aki a vállán fekvő kislánya fejét simogatja.

Aztán a pápa átrepült Szlovákiába. A legtöbb reakció, amit a beszédeivel kapcsolatban szerda reggelig olvastam, arról szólt, hogy jól megmondta „nekik”. Különféle botcsinálta szakértők ez alatt többnyire a szlovák egyházat vagy a politikusokat értették. Pedig a pápa nem „nekik” beszélt, hanem mindenkinek, aki hallgatta. A farizeusokra jellemző, hogy úgy gondolják, ők mindenki felett állnak és bűntelenek, holott ha őszintén magunkba nézünk – nem te, nem ők, hanem én, mi –, akkor látnunk kell, hogy sosem vagyunk olyan jók, hogy ne lehetnénk még jobbak. És ez természetes, hiszen emberek vagyunk, de amint Ferenc pápa sasvári beszédében is hangsúlyozta, állandóan haladnunk kell a jó felé. Ezen mindenképpen érdemes elgondolkodni, akkor is, ha valaki a jó alatt nem épp Jézust érti.

Olvastam egy reakcióban, hogy a pápa modernségből megbukott, mert nem tudta túllépni az árnyékát, ami alatt a kommentelő épp Jézust értette. Hát még szép, hogy nem tette ezt Ferenc pápa, nem is értem, józan gondolkodású ember hogyan várhat tőle ilyet. Egyébként a manapság oly modern motivációs szakirodalom is arra biztat, hogy haladjunk, s több motivátor ezt nemcsak a pénzszerzés és a gazdagság felé, hanem párhuzamosan a lelki megújulás felé vezető útként értelmezi, ráadásul sokan közülük keresztény alapállásból.

Ferenc pápa beszédeit sokan, sok szemszögből fogják elemezni, s ennek megfelelően az értelmezések sem lesznek egyformák. Én most kérdezni szeretnék. Ebben a soknemzetiségű országban a szlovák nyelvű könyörgés után, a német, magyar és roma nyelvű előtt miért épp az angol következett? És kinek szólt? Hiszen hivatalosan angol kisebbségünk nincs. Van viszont 33 ezer ruszinunk. És nekik is van nyelvük. Nagyjából 50 ezer ember beszéli. A németet csak 5 ezer.