Az idei műsornaptárukban az áll, hogy csak júniusban huszonkilenc fellépésük volt, de ez nem igaz, mondja Tamás, mert a valóságban harminchárom, csak elfelejtette frissíteni a naptárt. Repertoáron tartják mind a tizenöt előadásukat, a Magyar tánctárat nem játsszák, összesen tehát tizennégyet. A júniusi harminchárom előadás is ezekből állt össze, volt öt ilyen, három amolyan, és így tovább, vagyis számukra is változatos a munka. Vannak továbbá az időszakos műsorok, a Magyar virtus vagy a Betlehem csillaga. Az előbbit március 15-e körül szokták játszani, évente, mondjuk, hússzor, az utóbbit az adventi időszakban, évente nagyjából harmincszor, de ezt ugye az év egyéb szakaszaiban nem is lehet.

Hol volt eddig a legnépesebb közönségük? Komor közönség is akad? Hogy épül fel egy-egy új Kuttyomfitty-előadás? Választanak egy tájegységet, hogy most ezt a táncot, viseletet vagy zenét szeretnék szerepeltetni? Vagy első a történet, és arra épül a többi? Időnként felbukkan műsoraikban a tájszólás, ez is tudatos koncepció? Mi volt az az impulzus 2011-ben, aminek hatására úgy döntöttek, hogy mást kell csinálniuk, mint addig? Mit tanultak meg az elmúlt tíz év alatt? Műfajilag hogyan lehetne besorolni, amit a Kuttyomfitty csinál? Ki adott nevet a társulatnak? Meddig tart összerakni egy új műsort?

Veres István interjújában ezekre a kérdésekre is választ kapunk a már megvásárolható Vasárnapban.