Különleges mérkőzés volt a csenkei búcsú napján zajló bajnoki megmérettetés. A 3:1-es vendéggyőzelemmel végződött találkozó pikantériáját az szolgáltatta, hogy apa és fia ellenfélként tekintett egymásra. A hazaiakat az egykori Fradi-kedvenc, a 33-szoros szlovák válogatott id. Pinte Attila vezette csatába, a vendégek mezében pedig fia, ifj. Pinte Attila tüsténkedett. Mi több, az 54. percben éppen ő szerezte a vendégek harmadik találatát. 

„Kiegyenlített mérkőzés volt. A párharc elején vezetést szereztünk, a vendégek azonban a szünetig egyenlítettek, majd a fordulás után a vezetést is átvették. Az ellenfél két egyéni hibából húzott hasznot. Szerettünk volna egyenlíteni, nyerni, de igyekezetünket megtorpedózta egyik futballistánk kiállítása. Vállán csattant a labda, a játékvezető viszont másként látta. Szándékos kezezésért büntetőt ítélt ellenünk, ráadásul piros lappal büntette futballistánkat. A tizenegyes ugyan kimaradt, de emberhátrányban már nem tudtuk megszorítani az egyházkarcsaiakat” – értékelte a vesztes csatát id. Pinte Attila, a vendéglátók trénere. 

Az 54. percben fia, ifj. Pinte Attila szépségdíjas góllal pecsételte meg a vendégek sikerét. „Ami azt illeti, fiam látványos góllal nyomatékosította az egyházkarcsaiak győzelmét. Nincs bennem tüske, hiszen én is, ő is a legjobbat igyekszik nyújtani a csapatánál. Kilencven percre félretettük az érzelmeket, a családi kötelék nem számított. Ez nem jótékonysági, hanem bajnoki mérkőzés volt” – nyilatkozta lapunknak az egykori kiválóság.

„Szabadrúgást követően az egyik hazai védő kifejelte a tizenhatosukba ívelt labdát, a mieinkhez került a játékszer, melyet elém passzoltak, én pedig belsővel, mintegy húsz méterről, a kapura céloztam. A labda a kapufáról a hálóba pattant. Egyetértek az értékeléssel, valóban látványos gólt lőttem. A meccs befejezése után apu, vérbeli sportemberhez méltóan, gratulált a gólomhoz, a győzelemhez. Egyébként gyakran hívjuk egymást. Beszélünk a meccseken történtekről. A véleményemet is kikéri. Ugyanis rendre azokkal játszanak, akikkel mi már összemértük tudásunkat” – ecsetelte a csenkei meccset, az édesapja reakcióját ifj. Pinte Attila. 

Ezúttal Pintéék a (foci)barikád túloldalán kerültek rivaldafénybe, de a jövőben akár egy csapatban is öszszejöhetnének… „Korábban már erre is volt példa. A pozsonyi Danubia színeiben csapattársak voltunk. Egy mérkőzés erejéig a somorjai focicentenáriumon is csatasorba álltunk. A III. ligás szemetieknél (Kalinkovo) pedig edzőként küldtem Attit csatába. Nem tartom kizártnak, hogy ebben a minőségben a jövőben ismét egy alakulatban folytatódnak a családi összejövetelek” – fogalmazott id. Pinte, aki idény nyáron ünnepelte 50. születésnapját. „A közeljövőben nem készülök eligazolni Egyházkarcsáról. Örülök, hogy hasznos tagja lehetek az egy célért küzdő, összetartó kollektívának. Ezzel nem vetem el annak lehetőségét, hogy egyszer majd újra édesapám keze alatt játszom” – vázolta fel a jövőképet ifj. Pinte.