Idén az indulók száma több volt mint tavaly, de kevesebb mint tavalyelőtt. Csak a pandémia tehet erről, vagy valami más is közrejátszott benne?
Egyértelműen a pandémia. Félsz van az emberekben, az utolsó percig nem tudni, mi jön közbe, bizonytalanságban élünk, Magyarországról sem mertek annyian átjönni, mint a korábbi években. A határzár, a karanténba kerülés mind közrejátszott ebben. Függetlenül ettől nagyon kedvezően alakultak a dolgok. Ebben a helyzetben örültünk annak a 164 versenyzőnek is, aki a Bódva-kupát választotta, mert rosszabbra számítottunk.

Négy táv – 1 km, 5 km, 10 km, félmaraton – volt a futáskínálatban. Utóbbi kettőben volt a legnagyobb mezőny, a rövidebbik számban a rozsnyói Norbert Bukovič, a hosszabbikon az ukrán Anatolij Malij sikerével. Az időeredmények sima győzelmekről árulkodnak…
Azok is voltak. Mindenki egyszerre rajtolt Szepsi főteréről, s utána folytatja útját a táv kijelölt útvonalán. Malij, bár már nem tartozik a legfiatalabbak közé, meggyőző fölénnyel hagyta maga mögött a többieket. Lehet bármilyen korlátozás, ő mindig idetalál hozzánk. Volt helybeli elsőség is: az ifilányok 5 km-es versenyében a helyi atlétikai klub tagja, Balázs Rita érte el a legjobb időt. 

Előre lehetett tudni, hogy ezúttal nem hajt át Magyarországra az országúti kerekesek mezőnye. Végül Dušan Kozel, a CVČ Domino versenyzője ért elsőként a célba, további hárman másodpercekkel lemaradva mögötte. Izgalmas lehetett a befutó…
Az is volt. Óriási hajrá kerekedett a végén, de előtte is volt tülekedés a négy prémiumdíjért. 60-an tekertek, s a szokottnál hamarabb visszaértek, mert a magyarországi szakasz kiiktatásával lerövidült a táv.

Csalódás volt, hogy görkorcsolyában csak 15-en rajtoltak? Mi a magyarázat, hogy két év alatt a harmadára csökkent a mezőny ebben a népszerű sportágban?
Valóban kevesen voltak a görkorcsolyázók, de becsületükre legyen mondva, hogy a győztes kassai Ján Jelínek 36:50 perccel pályacsúcsot futott a félmaratoni távon. A létszámvisszaesés fölött mi is értetlenül állunk. Állítólag a szövetségben is viaskodnak, valami zajlik a háttérben, de nem tudjuk, hogy mi. 

Emlékeiben hogyan él tovább a 23. Bódva-kupa?
Újra fellángolt bennünk a lelkesedés. Tavaly meg volt kötve a kezünk, most ismét visszatérhettünk a hagyományos versenyzéshez, szervezéshez, ami kedvezően hatott. Négyes fogatunk – Nagy István, Balta Zsolt, Péter Éva és jómagam – továbbra is motorja a kupának, hajtja, szervezi versenyünket. Hála és köszönet azoknak, akik segítenek. S annak is örültünk, hogy köztünk volt Remák Béla, aki mindezt elindította. S még egy trükköt elárulok: azt mondjuk, hogy mindhárom sportágban egyszerre rajtol a mezőny, sportáganként más-más irányba, de teljesen pontosan még sincs így, mert a görkorisok öt perccel később indulnak Buzita felé. Hogy miért? Távjukon ugyanis van egy vasúti átjáró, s korábban, mikor odaért a mezőny, kénytelen volt várni, mert a menetrendszerű járat miatt le volt zárva a sorompó. Egy apró trükkel ezt is áthidaltuk.