Koncsol László, a Pro Patria Honismereti Szövetség tiszteletbeli elnöke, József Attila-díjas irodalomkritikus, esszéíró, hely- és művelődéstörténész, költő és pedagógus kapta az idei Patria díjat. A díjazott egészségügyi okok miatt nem vehetett részt a találkozón, de Szabó László nagyfödémesi helytörténész méltatásában mintha jelképes üzenetet küldött volna a jelenlévőknek. „Engedjék meg, hogy felidézzem az egyik utolsó találkozásunkkor elhangzott vallomását a helytörténetírásról, annak fontosságáról: Érdekes volt az egész, amikor elkezdtem a helytörténetírást, fogalmam sem, hogy mi lesz ebből. Belecsöppentem, mint Pilátus a krédóba. Elkezdtem, és ha már elkezdtem, akkor folytattam. Ahogy az embert bedobják a vízbe, és kénytelen úszni. (Kis szünet után azt mondta.) Azt akarom mondani, hogy ti folytassátok ezt az egész munkát. Az emberek most még nem értékelik kellőképpen, nem is ismerik. Meg is értem, sok más gondjuk-bajuk van. De azért ezek a dolgok maradandóak. Majd eljön az idő, amikor olvasni fogják és értékelni azt, amit megtettünk értük” – idézte fel Szabó László a díjazott hitvallását.

A Pro Patria Honismereti Szövetség, a Csemadok Országos Tanácsa, a szervezet érsekújvári területi választmánya és udvardi alapszervezete, a község önkormányzata és a somorjai Bibliotheca Hungarica közös kétnapos rendezvénye iránt nagy volt az érdeklődés. Jelen volt Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, az elnökség tagjai, illetve a szervezet régióbeli vezetőségi tagjai. A pénteki nyitónapon mintegy félszázan tekintették meg Dunajszky Géza, Népirtás Pozsonyligetfalun kisfilmjét, amely az 1945 tavaszán létesített és 1947-ig működő pozsonyligetfalui haláltábor-béli borzalmakról számol be. Szombaton a kitelepítettek és deportáltak emlékoszlopát koszorúzták meg a találkozó résztvevői, míg előző napon Boncz Ferenc 48-as honvéd főhadnagy sírjánál emlékeztek. „Másfél éves csúszással rendezhettük meg a helytörténészek országos találkozóját a koronavírus-helyzet miatt, de örömmel tölt el bennünket a nagy érdeklődés. Két nap alatt mintegy százan vettek részt az előadásokon” – mondta lapunknak Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára. A helytörténészek első országos találkozójának időpontja egyidős a kitelepítettek és deportáltak emlékművének a leleplezésével Udvardon.

1996-ban adták át Lebó Ferenc alkotását, aki az egyik Magyarországra telepített udvardi család leszármazottja. A magas oszlop tetején nyitott tenyér látható, benne egy emberi szem, az emlékmű körüli márványtáblákon azoknak a településeknek a nevei olvashatók, ahová udvardi lakosokat telepítettek ki. De itt található Dachau is, ahová az Udvardon élő zsidókat hurcolták el. A Mérföldkövek szombati előadássorozatában Marinovich Endre, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgató-helyettese Antall József miniszterelnökre emlékezett rendkívül részletes beszámolójában, majd Velünk élő Trianon címmel tartott izgalmas, minden részletre kitérő előadást Szakály Sándor, az említett történetkutató intézet és levéltár főigazgatója. Kovács László a pozsonyi vértanúkról tartott érdekfeszítő előadást.

A jelenlévők még hosszan vitáztak az elhangzott beszámolókat követően, egyetértve abban, hogy hiányoztak a közös találkozások, eszmefuttatások és folytatni kell a helytörténeti munkát, népszerűsíteni annak értékes eredményeit.