Ezek már csak a teljesen beoltott utasokat engedik fel a fedélzetre. Közben egy felmérés szerint a beoltottaknak már elegük van a sok korlátozásból, a felesleges papírozásból, a tesztekből, ha repülni szeretnének. Persze ezt felmérés nélkül is tudjuk. Ők azt szeretnék, ha már megkapták az oltást, akkor szabadon utazhassanak, ahova szeretnének.

Ám a legtöbb unión kívüli állam még óvakodik a nyitástól, vagy ha mégis hajlik rá, akkor megannyi szempont alapján szűkíti azok körét, akik beléphetnek az országba. Pedig a világnak, a gazdaságoknak, végső soron a helyi embereknek nagy szükségük van arra, hogy újrainduljon a turizmus, számos helyen ez adja (adná) a lakosság 10–20 százalékának megélhetését. Ők már bő másfél éve szenvednek, a korábban kiszámítható életüket felváltotta a mélyszegénység réme.

Elsőként az ausztrál Qantas légitársaság jelentette be, hogy az újranyitás után már csak oltott turistákat enged a fedélzetre, később az új-zélandi fuvarozó is hasonlóan döntött. Nem csoda, hogy a két legszigorúbb országban vetették be elsőként ezt a tervet, ott, ahol, ha egy-két fertőzés felbukkant egy többmilliós városban, napokra be- és lezártak mindent és mindenkit. Ám az ötlet rendkívül gyorsan terjed, a legtöbb légitársaság – az európaiak is – jelezte, hogy hamarosan csak beoltott munkatársak dolgozhatnak náluk. Egyre több az úgynevezett „Covid-free” járat is, amelyre csak oltott utasok szállhatnak fel – tegnap egy ilyenről számolt be a holland KLM, amely Szingapúrba indított ilyen járatot. Innen pedig már csak egy lépés, hogy mind több lesz az ilyen útvonal.

Nem sok választása marad a légitársaságoknak, hiszen az ő felelősségük, hogy csak olyan utas szállhasson fel, akik megfelel a célállomás beutazási szabályainak. Az unión kívüli, nyitott vagy nyitó országok pedig szinte egytől egyig megkövetelik a teljes védettséget. Itt-ott, mutatóban még van pár, ahol a teszt is elég, de ahogy közeledik a téli szezon, és ahogy egyre emelkednek a fertőzésszámok, úgy csökken azoknak a helyeknek száma, ahova oltatlanok beléphetnek teszttel.

Ahány ország, annyi szabály, és azok is szinte naponta változnak – ez pedig ellehetetleníti a tervezést. Nem véletlen, hogy az utazni vágyóknak már tele a hócipőjük a feleslegesnek vélt korlátokkal, mint ahogy azt a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség felmérése is bizonyítja. A tesztet még duzzogva elvégeztetik, ám ennél több felesleges adminisztrációra már ne legyen szükség. Valami hasonlóra lenne szükség a kormányok részéről is, hiszen ha legalább az oltottak előtt mindenki megnyitná a határokat, akkor végre nemcsak buborékokban lehetne utazni. El kell felejteni a világtérkép színezését, vörös, piros, fekete és a jó ég tudja, milyen színekkel és veszélyességi mutatókkal. Ha a nyitást oltáshoz kötik, akkor hamarosan tényleg csak olyan járatok lesznek (a hosszú utakon biztos), amelyeken csak oltottak utazhatnak. A nyitott világ képe és a több milliárd beoltott ember pedig a bizonytalanokat is meggyőzheti.